Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Jánost bizonyosan Jordanus fráter követte az apáti székben, de működésének sem kezdete, sem pedig vége nem tisztázott. 1347. február 16-án már ő járt közben Budán I. Lajos királynál a Tiburctelkéért folyó birtokperben. 75 Az erőszakoskodó Szécsi András erdélyi püspökkel neki is meggyűlt a baja Bogártelke miatt. Ezért íratta át a vajdával a Lázár apát és Péter püspök birtokcseréjéről szóló 1299. szeptember 14-i oklevelet. 76 Ekkor egyedül csak ezt az okmányt transsumáltatta, minthogy a monostor többi, szintén a XIII. század végére keltezett, de később hamisított oklevelei még nem léteztek. 77 Jordanus 1348. május 13-án még vallattatott az erdélyi nemesek közgyűlésén monostora székely- és szászföldi elfoglalt jószágai felől, de itteni működésére vonatkozóan későbbről nem ismerünk egyéb adatot. 78 Feltételezhető, hogy vele azonos személy az a Jordanus, aki 1357 tavaszán már huzamosabb idő óta a pécsváradi bencés konvent apátja, ott birtokot vásárolt, nagyszabású építkezéseket kezdett, majd pedig 1366 előtt a szekszárdi apátság élére került át. 79 Úgy látszik, előkelő, birtokos családból származott. Rokonsága ugyanis jogot formált a magánkegyuraság alatt álló zebegényi bencés monostorhoz. 80 Jordanus kolozsmonostori apátságával 1350/52 tájáig számolhatunk, de csak azon az alapon, hogy egyébként nem lett volna ideje 1357 előtt birtokvásárlásra és „palota" építésére Pécsváradon. A rendi történet 1349-től fogva egy másik János apátot szerepeltet, egyetlen említés alapján, pusztán azért, mert elnézték a hivatkozott oklevél keltezését. Az idézett irat ugyanis 1339-ben kelt, nem pedig tíz esztendővel később, és az abban említett János azonos a fentebb megismert ilyen nevű apáttal. 81 Jordanust tehát nem egy újabb János nevű apát, hanem Bereck követte az apáti méltóságban. Ennek személye még elődjénél is homályosabb. András erdélyi püspökkel Bogártelkéért és Egeresért, majd Apáti-Abafájáért folytatott perével kapcsolatosan említik néhány alkalommal 1355. május 26. és 1356. január 14. között, de adatok hiányában is feltételezhető, hogy már évekkel azelőtt, talán 1350/52-től fogva ő lehetett az apát Kolozsmonostoron. 82 Működésének csupán a záró időpontja állapítható meg elég pontosan. 1356. január 14-én még ő az apát, de november 14-én már utódját említik. 83 V. Orbán pápa 1369. május 2-án kelt oklevele Bereck apát haláláról megemlékezve azt 75 AOkm V. 31—32. 76 KmLt 18. sz. (DF 275164.) — TEMESVÁRY: i. m. 141—147. 77 JAKÓ: Hamis oklevelek 125—127. 78 Ub II. 56. 79 PannRendt XII/B. 19, 56. — AOkm VI. 562—563. 80 KárOkl I. 264—265. 81 PannRendt XII/B. 73. — KmLt 10. sz. 82 AOkm VI. 321—322. — Ub II. 117—119. — DocRomHist C, X. 325, 329, 388. 83 Ub II. 118—119. — CD IX/2. 547—549. — KmLt 24. sz. (DF 275174.)
