Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
egy hónap múlva visszarendelte onnan. Ekkor történt, hogy Broda az egyik kolozsmonostori szerzetest, azért mert uzsorakölcsönökkel foglalkozott, bilincsbe verve fogságra vetette, ahol az meghalt, amíg Broda a királyi udvarban távol volt. Emiatt Brodát, aki közben egyszerű szerzetesként Garamszentbenedekre vonult vissza, alkalmatlanság (irregularitas) vádjával kiközösítették és papi hivatása gyakorlását felfüggesztették. Minthogy a vád alóli feloldozásról szóló oklevél keltezését a múlt századi közlő, hibásan, 1322-re tette, eddig úgy vélték, hogy Miklós kolozsmonostori apátsága körülbelül 1321-ig tarthatott. 44 E feloldozó levél azonban — amint ez újabb kiadásában látható — nem 1322-ben, hanem 1328-ban kelt. 45 Ha a fenti esetet továbbra is 1315 körüli időre tesszük, megmagyarázhatatlan marad, hogy a szerzetesi fogadalmát — láttuk — komolyan vevő Broda, aki feddhetetlen apátjának bizalmát is élvezte, miért halogatta több mint egy évtizeden át olyan lelkiismereti kérdéseinek rendezését, mint az emberölés vádjának tisztázása és a papi hivatása gyakorlását akadályozó kiközösítés alóli mentesítés. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy ez az eset nem 1315 körül, hanem jóval későbben történhetett, mivel Miklós — amint láttuk — pannonhalmi apát korában is megtartotta kolozsmonostori kommendáját, talán egészen 1326/27-ig. Ha ezt nem tennők fel, a következő apát, István, személyével kapcsolatos zavaros értesüléseket sem értelmezhetnők elfogadhatóan. István apát nem éppen épületes működéséről összesen két pápai oklevél tudósít. 1332-ben XXII. János pápa, Pál nándorfehérvári püspök kérésére, kirekeszti a kolozsmonostori apátságból István Esztergom egyházmegyei klerikust. Kiderült ugyanis felőle, hogy még papi mivolta is kétséges, a Benedek-rend öltözetét önkényesen öltötte magára, a monostorban nem tart szerzeteseket, nem végezteti az előírt zsolozsmázásokat, világi célokra fordítja és vesztegeti apátsága javait, szerzetesi ruháját levetve, gyakran jár világi személy módjára fegyveresen, teljesen zabolátlanul él. Mindezekért az emberek „eszeveszett apát"-nak nevezik. 46 Ennek ellenére István ekkor nemcsak Kolozsmonostor, hanem Bulcs, Bizere, Garáb és Monyoród bencés monostorának és a bélai perjelségnek a javait is birtokolta. Ebben az időben I. Károly király erőskezű uralma alatt a belső konszolidáció már előbbre haladt annál, hogysem készpénznek vehessük a két pápai oklevél állítását: István ezeket az apátságokat „vakmerő ravaszsággal", erőszakosan foglalta el magának és bitorolta e javadalmakat. Nyilvánvalóan ebben az esetben is hatalmas pártfogók útján elnyert kommendákra kell gondolnunk. Minthogy a felsorolt monostorok közül legalábbis Kolozsmonostor és Monyoród bizonyosan királyi kegyuraság alá tartozott, elképzelhetetlen, hogy ezek elfoglalása az akaratát ekkor már akadálytalanul érvényesítő I. Károly beleegyezése nélkül megeshetett volna. Éppen úgy valami, hihetőleg világi érdemek jutalmazásáról lehetett ebben az esetben is szó, mint az előző apátnál, Miklósnál. A különbség a 44 CD VIII/2. 373—375. — CSOMOR 27—28. — PannRendt XII/B. 71—72. 45 MonEcclStrig III. 128. 46 THEINER I. 549, 618.
