Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
nek, akinek emlékét másokénál jobban megőrizték a monostor XIV. századi lakói. Könnyen lehet azonban, hogy mindez optikai csalódás csupán, mert a nevét emlegető oklevelek többsége későbbi hamisítvány, és Lázár fráter azért szerepel bennük ilyen tevékeny, körültekintő személynek, mivel a XIV. századi hamisítók az ő 1299. évi két csereegyezményén kívül nem találtak a konvent levéltárában mintául felhasználható egyéb korai oklevelet. 32 Ismeretes, hogy az Árpád-ház kihalását követő belső anarchián I. Károly királynak (1308—1342) Erdélyben csak az 1320-as évek folyamán sikerült úrrá lennie. Ez is magyarázza, hogy a XIV. század első három évtizedéből Kolozsmonostor apátságára vonatkozóan alig maradtak írott források. Ezek is, éppen töredékes voltuk miatt nehezen értelmezhetők. Időrendi zavarok következtében ezen a ponton szinte áttekinthetetlen a régebbi feldolgozások által rajzolt kép. 33 Az alábbiakban magunk sem vállalkozhatunk többre, mint hogy az eddiginél helyesebb irányba tereljük a további kutatásokat. A belháború viszonyai között különösen a kiterjedt birtokú, gazdag apátságok lettek a politikai pártok játékszerei, és csábították az emberi kapzsiságot. Érthető tehát, hogy a bencés rend sok monostorában, hosszabb-rövidebb időre, elképesztő viszonyok állandósulhattak. Például a magyar rend élén álló, központi fekvésű Pannonhalma apátságát 1312-ben, világi hatalmasságok segítségével, egy Miklós nevű személy kaparintotta meg magának, és minden jóváhagyás nélkül hét éven át kezében tarthatta, noha a monostor birtokait és egyéb jövedelemforrásait eltékozolta. Szerzetes ruhába öltöztetve nőszemélyt tartott a rendházban, akivel közbotránkozást okozva együtt élt, amíg végül egyháza könyvtárát és kincstárát kifosztva, különféle kegytárgyakkal együtt meg nem szökött. 34 Ugyanezekben a kevéssé ismert évtizedekben olykor hasonló állapotok uralkodhattak a királyi és egyházi központoktól távoli Kolozsmonostoron is. Lázár fráter utódjának Haidenricus apátot tekinthetjük, akinek működéséről az 1308 és 1311 közötti évekből maradtak hiteles bizonyságok. 35 Ha szabad a nevében kibocsátott oklevelek írásából és gondos kiállításából ilyen messzemenő következtetést levonni, Haidenricus alatt a belső bomlás még nem lehetett jellemző Kolozsmonostorra. De már megindulhatott, mert 1314-ben vagy 1315ben az esztergomi érsek, mint Kolozsmonostor fegyelmező hatósága, Haidenricust különféle vétkekért kénytelen volt leváltani az apáti méltóságból. 36 Az érsek ekkor Kolozsmonostori Miklós dombói bencés apátnak adta kommendába, azaz hogy vezesse és ennek jövedelmét szintén élvezze. 1315. november 9-én már ő oklevelezett apátként. 37 Minthogy e Miklóst 1319-ben 32 JAKÓ: Hamis oklevelek 125—127. 33 CSOMOR 26—30. — PannRendt XII/B. 71—72. 34 PannRendt II. 51—52, 360—361. 35 DL 29067, 40336. — TelOkl I. 29—30. — CD VIII/6. 20—21. — MonVatHung 1/2. 391—393. 36 MonEcclStrig III. 128. — CD VIII/2. 373—375. 37 TelOkl I. 34—36.
