Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
(1077—1095) királynak tulajdonítja. 1 E hagyományok közül azonban kétségtelen hitelességgel csak az I. Lászlóval kapcsolatosról bizonyítható, hogy eredetileg is élt a monostor lakói körében. Erzsébet királyné ugyanis amikor az apátságot 1341-ben közvetlen védelmébe vette, udvari papjától, János apáttól, úgy tudta, hogy e monostort I. László király alapította. 2 1342-ben az apátsággal hadilábon álló kolozsvári polgárok szintén azt vallották, hogy Kolozsmonostor korábbi alapítású, mint az ő városuk. 3 Az I. Istvánnal és I. Bélával kapcsolatos hagyományról azonban jelenleg nem ismeretes XV. század előtti kolozsmonostori adat. Ezért az sem elképzelhetetlen, hogy e két király neve a hamisított 1263. évi birtokösszeíráshoz felhasznált egri oklevélből 1370—1380 után került át és épült be a helyi történettudatba. 4 Lehetséges az is, hogy I. István, az apostol király, és I. László, a bőkezű kegyes uralkodó, alapítóként való feltüntetése a magyar bencés rend általános történettudatából származó motívum. 5 Mindenesetre a hagyományokat rögzítő 1427. évi összeírás tudomása szerint Kolozsmonostor apátságát az első magyar király alapította, I. Béla és I. László birtokadományokkal halmozta el, IV. Béla (1235—1270) pedig a tatárjárás után újraépítette. 6 E kérdés végleges eldöntése az apátság területén 1970 óta folyó régészeti ásatásoktól várható, mert erre a korai időszakra vonatkozóan ismeretlen, újabb írásos források felbukkanása aligha remélhető. Az ásatások eddigi eredményeiből egyelőre annyi tűnik ki, hogy az apátságot őskori, de a IX—X. század fordulóján, majd pedig a XI. században a királyi megyeközpontokon alkalmazott sajátos technikával megerősített földvárba telepítették. A vár területén előkerült lakókunyhók, tárgyi emlékek és sírok az élet nagyjából megszakítatlan folytonosságáról tanúskodnak. A tipikusnak mondható X—XI. századi leletanyagban két olyan keleti eredetű darab is akad, melyek tartós használata kereszténnyé lett lakosság körében aligha feltételezhető. Az egyik bronzból öntött függő, melyet az ásatok, díszítése alapján, a kolozsvári Zápolya utcában előkerült X. századi magyar lovassírok anyagával rokonítanak, a másik pedig nyolcszögletű ezüst gyűrű, melyen keleti eredetű rovásjelek láthatók. 7 Az ugyan nem dönthető el, hogy az ásatások során felszínre került, a XI. század első felére utaló tágyak egy vár vagy pedig egy bencés monostor lakóitól származnak-e, azt az újabban felmerült véleményt azonban a leletek máris megcáfolták, hogy a szerzeteseket csak a XIII. század második felében telepítették át Kolozsvárról a tatároktól 1241-ben elpusztított királyi földvárba. 8 A korábbi lakókunyhók helyét ugyanis olyan J KmJkv 24. sz. 2 Ubl. 521. 3 DL 28061. — KvOkl I. 44. — Vö. KmLt 25. sz. (DF 275175.) 4 JAKÓ: Hamis oklevelek 112—115. 5 PannRendt VIII. 30. 6 KmJkv 24. sz. 7 IAMBOR, PÉTRE—MATEI, STEFAN: Incinta fortificatá de la Cluj-Mánástur (sec. IX—XIV). = AMN 16/1979. 601, 603, 615. 8 PASCU, STEFAN: Istoria Clujului. Cluj 1974. 74—75, 79—80.
