Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

AZ APÁTSÁG ÉS A HITELESHELY VEZETŐI Az apátság kezdetei Kolozsmonostor Benedek-rendi apátsága — a gyulafehérvári püspökség mellett — a középkori Erdélyben a latin egyház egyik legrégibb és legjelentősebb intézményének tekinthető. A katolikus egyház megszervezésének során az elsők között létesült, majd hiteleshelyként az erdélyi latin írásbeliség egyik legvirágzóbb gócpontjává fejlődött. Nincs még egy olyan középkori erdélyi intézmény, amelyiktől nagyobb számban maradt volna a történetkutatásra írásos emlék. Ennek ellenére a kolozsmonostori konvent múltjával és működésével kapcsolatos ismeretek hézagosak, homályosak, sőt több tekintetben ellentmondásosak. Pedig az egyház a feudalizmusnak olyan befolyásos tényezője volt, nem csak a művelődés területén, hogy szerepének tanulmányozása nélkül a középkor nem ismerhető meg. írás és papság hosszú időn át egymást fedő fogalmak lévén, a középkorból fennmaradt írásos emlékeket a mai és a holnapi történész forrásokként csak abban az esetben hasznosíthatja igazán, ha alaposan ismeri azt a társadalmi-művelődési közeget, amelyben azok egykor keletkeztek. Az alábbi sorok nem vállalkozhatnak a kolozsmonostori apátság történetének teljes tisztázására. Ezt csak elősegíthetik az eddigi irodalomban meggyökeresedett tévedések helyesbítésével és a konvent jegyzőkönyveinek kiadása során szerzett új ismeretek rendszerezésével. A következő vázlat tehát a kritikailag ellenőrzött, szilárd kiindulópontokat kívánja nyújtani egy későbbi monográfia számára. Minthogy a szerzetesek személytelen közösségéből csupán a vezetők emelkedtek ki történetileg ábrázolható és jellemezhető egyéniségekként, vázlatunkban az apátokra és kommendátorokra, gubernátorokra összpontosítjuk figyelmünket. Ezt annál is inkább megtehetjük, mert a vezetők és a szerzetesi közösségben feloldódó egyszerű bencések között tátongó társadalmi, anyagi szakadék következtében valóban az előbbiek szabták meg az egész konvent sorsának alakulását. Egyedül ezen a módon remélhettük, hogy a szakirodalomban összekuszált időrendet kibogozhatjuk, és lehetőséget nyithatunk arra, hogy a megismert személyek kapcsán később újabb információkat vonhassanak be a kutatásba magára az apátság múltjára vonatkozóan is. A kolozsmonostori apátság alapítását a XIV. század közepéig visszanyúló helyi írásos hagyomány I. István (1001—1038), I. Béla (1060—1063) és I. László