Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
írása fejében. De a különlegesebb eljárásokat is jól megfizették. Ilyen feladatokra előre megállapodtak a féllel, függetlenül a törvény szabta levélváltság díjától. 123 Például 1444-ben az ügyfél a konventnek két forintot ígért a pecsételésért, a jegyzőnek pedig egy forintot. 124 Úgy látszik, a jegyző a neki járó részt pontosabban behajtotta, mint a hiteleshelyi illetéket. 1446-ban a fél egy forintot fizetett az írásért a nótáriusnak, de a konvent járandóságának kifizetésére halasztást kért. Hasonlóképpen járt el ugyanebben az évben egy másik ügyfél, aki 16 dénárt adott a nótáriusnak. 125 Ez a jegyzőt törvényesen megillető discretio (jutalom, megtiszteltetés) lehet a levélváltságon felül külön neki fizetett kisebb-nagyobb összeg vagy természetbeni juttatás. Például Barcsai Pál jegyző 1492-ben egy ökröt és egy forint készpénzt alkudott ki magának egy ügyféltől. 126 1534-ben viszont a fél két köböl zabbal honorálta a jegyző szíves fáradozását. 127 Máskor pedig azt jegyezte rá a nótárius a levélkerestető kérésre, hogy az egyik érdekelt 10 Ft-ot, a másik pedig fiatal lovat ígért neki, ha a konvent levéltárában megkeresi a számára égetően szükséges iratokat. 128 De a jegyző egyébként is részesedett a befolyt díjakból, szabályos megosztás útján. 129 Megállapítható tehát, hogy a kolozsmonostori hiteleshely jegyzősége, mindent összevéve, nemcsak tisztességes megélhetést biztosított viselőjének, hanem lehetőséget nyújtott a vagyonosodásra, birtokszerzésre és társadalmi emelkedésre is. Ebben a tekintetben egyébként a jövedelemnél is fontosabb tényező, hogy a jegyző széles körű társadalmi elismerést élvezett és köztiszteletben álló, számon tartott személyként mindennapi kapcsolatba került mind a nagy vagyonok uraival, mind pedig az államhatalom helyi gyakorlóival. Ilyen jellegű összeköttetéseit pedig különösen jól kamatoztathatta a vagyonszerzésre és társadalmi felemelkedésre irányuló erőfeszítései során. A töredékes életrajzi adatokból is kiviláglik, hogy ahány jegyzője volt Kolozsmonostornak, pályájuk szinte ugyanannyi külön típust képvisel. Változatos emberi sorsok kavargása az a kevés is, amit a nótáriusok életéről megőriztek számunkra a források. Az előzőek során láthattuk, hogy a származás a feudalizmus viszonyai között még a szerzetesi közösségen belül is lényeges tényezője volt az előrejutásnak, de a világi értelmiségi munkaterületen önmagában nem biztosíthatta a rendkívüli pályát. Kolozsmonostor nótáriusai között, családját és vagyoni viszonyait tekintve, a hiteleshelyet megszervező Mihály magister látszik a legelőkelőbbnek. A gazdag és befolyásos Gerendi családdal szoros atyafiságban állott, több Torda vármegyei faluért pereskedett velük. 130 Bár 1339 előtt végzett külföldi tanulmányai is képesítették volna a gyors előmenetelre, valószí123 KmJkv 187., 188., 194., 215. sz. 124 KmJkv 488. sz. 125 KmJkv 572., 576., 594., 605., 1207., 2570. sz. 126 DL 27075. 127 KmJkv 4457. sz. 128 DL 36406, p. 136, nr. 1, p. 138, nr. 6. 129 KmJkv 1207. sz. 130 DL 30108.
