Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
hozhatunk fel, ha az 1474-ben feltűnő Pál deák aljegyző valójában azonos személy az 1480—1485 között jegyzősködő Vitenyédi Pállal. 117 A várakozás ellenére, hasonló a helyzet az egyházi rendű nótáriusok körében is. Az 1499-ben említett Gyöngyösi László kivételével, 118 a kancellária többi papi vezetői közül egyik sem fordul elő sem korábban, sem későbben a konvent rendes tagjai között. Feltételezhető, hogy nótáriusválság idején elsősorban a monostorban élő karpapok között akadhatott olyan tanultabb és gyakorlottabb személy, aki legalább ideiglenesen átvehette a hiteleshelyi munka irányítását, végzését. Noha bizonyos, hogy a jegyző nem egyedül végezte a hiteleshelyi feladatokat, a konvent kancelláriájában dolgozó személyek számáról semmiféle adatot sem találtunk. Az írásos tevékenység méreteiből, az egyidejű oklevelek, de legfőképpen a protocollumok írásának különbözősége alapján mégis állítható, hogy a jegyzőn kívül általában egy vagy két személy dolgozhatott rendszeresen a hiteleshelyen. Rendkívüli alkalmakkor persze másokat is bevontak a munkába. Például a vajdai és alvajdai közgyűlések idején, amikor a konvent két-három tagja is kiszállt a helyszínre, hogy a mindenfelől egybesereglett országlakók bevallásait minél gyorsabban írásba foglalhassák. 119 A jegyző rendszerinti helyettesét aljegyzőnek vagy íródeáknak nevezték. Arra is van példa 1530/31-ből, hogy az őrszerzetes tett bejegyzéseket a nótárius helyett a protocollumba. 120 A hiteleshely munkájának zavartalan menete azonban kétségtelenül a nótárius személyétől függött. Apátnak, konventnek egyaránt érdekében állott jól megválasztani jegyzőjét. Nemcsak azért, mert a hiteleshely által kiállított oklevelek utáni illetékekből tisztes jövedelem folyt be, hanem mert az ügyek szabályszerű intézésére törvények sora kötelezte a konventet. Sajnos, nincs közvetlen adatunk a konventi jegyző fizetéséről. Csak analógiák alapján állíthatjuk, hogy Kolozsmonostoron is tisztességesen megfizették a nótárius teljes megbízhatóságot igénylő munkáját. Ismeretes, hogy a gyulafehérvári káptalan 1464-ben évi 20 arany Ft-ot fizetett jegyzőjének készpénzben, az élelmezését mindenesetre biztosító természetbeni juttatásokon kívül. 121 Bár a káptalan akkori jegyzője külföldi egyetemen tanult, fizetése ezért aligha lehetett lényegesen nagyobb Kolozsmonostor nótáriusáénál. Különben ezt sejteti a hiteleshelyek világi alapon való újjászervezésekor, 1575-ben, a konventi requisitorok számára megállapított fizetés összege is. Ekkor a három levélkereső mindegyike évente 50 Ft készpénzt, 20 köböl búzát, két hordó bort, két vágódisznót kapott és egy dézsmakerület jövedelmét. 122 Nem lehetett azonban jelentéktelen az a bevétel sem, amit a hiteleshelyi kancellária ajándék gyanánt kapott a felektől, főként régi joglevelek előkeresése és át117 KmJkv 2132. sz. 118 KmLt 304., 313. sz. (DF 275360, 275367.) 119 Ub II. 314. — DL 27283, 28353. 120 KmJkv 4294., 4334., 4343^1345. sz. 121 SZEREDAI: Notitia 100—101. — ErdKLt 321. sz. (DF 275352.) 122 JAKÓ, SIGISMUND: Instruc{iuni archivistice ale oficiilor din Transilvania, 1575—1841. = RArh 1/1958, nr. 1, p. 56.
