Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
ágára. 114 Ismereteit a deák általában hazai iskolában szerezte meg, és az itthoni intézményekben gyakorlat útján tökéletesítette. Az ügyintézésben, joggyakorlatban, közigazgatásban szerzett minél nagyobb jártasság kellett tehát a hiteleshelyi jegyzőség elnyeréséhez, nem pedig valami sajátos szakképzettség vagy éppen külföldi egyetemen szerzett tudomány. A feladatát gyakorlatban jól végző nótáriusnak — amint a fenti névsorból kiderül — a konvent és a társadalom részéről egyaránt kijárt a tekintélyt adó magister cím. Az a hiteleshelyi jegyző, aki külföldön is tanult, nagyobb karrierre tört, és nem érte be ezzel a viszonylag szerény munkakörrel. Kolozsmonostor csak állomás volt számára, melyről tüstént továbbállt, amint jobb lehetőségei adódtak. Az apátságnak három ilyen egyetemi végzettségű jegyzője volt. A kolozsmonostori oklevelezési ténylegesen megszervező Mihály magister, továbbá a kolozsvári Bölhen/Bulichin János és Schleuning Gergely. Mindhárman rövid ideig álltak a konvent szolgálatában, és mindegyikük jövedelmezőbb állásra távozott. Nem a nótáriusok különleges képzettsége döntötte tehát el, hogy távoli vidékek lényegében azonos tanultságú írástudói közül éppen ki kerül a kolozsmonostori kancellária élére, hanem ma már tisztázhatatlan személyi kapcsolatok. A jegyzőnek fontos szerep jutott az apátság jogvédelmében, s ezért munkaköre bizalmi jellegűnek számított. Érthető tehát, hogy az alkalmazásban a döntő az apáttal, a gubernátorral vagy annak családjával való összeköttetés, bár néhány esetben közrejátszhatott a perjellel vagy az őrszerzetessel való rokonság is. Az apát döntő szerepe jutott kifejezésre abban, hogy pl. Szegeházai Jánost éveken át Albeni Henrik és a konvent közös jegyzőjének nevezik. 115 De Balázs deák nótáriusnak is azért kellett meghalnia a Budai Nagy Antal vezette felkelés során, mert az apátnak volt bizalmas embere. 116 Az apátok és a nótáriusok közötti személyi, többnyire familiárisi kapcsolat volt az oka annak, hogy hosszú időn át a vezető távozásával a jegyző is változott a konventben. Csak a XV—XVI. század fordulóján jutott el a fejlődés addig, hogy ugyanaz a nótárius, a konvent embereként, több vezető alatt folyamatosan végezhesse hiteleshelyi teendőit. Ekkor azonban a konventnek már nem voltak apátjai, új vezetői pedig többnyire nem is tartózkodtak Kolozsmonostoron, írásos teendőiket az egyéb megbízatásukban segédkező személyi titkáraik látták el, és csak kivételesen szorultak a hiteleshelyi írástudók segítségére. A hiteleshelyi kancellária semmiképpen sem azonosítható a későbbi korok hivatalaival, személyzete pedig a hivatalnokokkal. Az új jegyzők szinte mindnyájan kívülről kerültek a kancellária élére. Kivételes esetnek számított tehát, főként a világiak sorában, amikor valaki itt formálódott szakemberré, és alacsonyabb beosztásból lépett elő a hiteleshely vezetőjévé. Erre egyetlen példát 114 MÉSZÁROS ISTVÁN: Az iskolaügy története Magyarországon 996—1777 között. Budapest 1981. 88—90. 115 Ub III. 559. 116 Vö. 53. 1.
