Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Az apátság 41 vezetője közül 12 személy társadalmi eredetét még hozzávetőlegesen sem határozhattuk meg. 35 Legnagyobb biztonsággal a nemesi származásúak 19 főt kitevő csoportja különíthető el. 36 Ezek között főúri családok sarjai is akadtak, mint az Ónodi Czudarok, Dengelegi Pongráczok vagy Ruszkai Dobók leszármazottai. Általában azonban olyan tehetősebb köznemesi családok gyermekei törekedtek Kolozsmonostor birtoklására, akiknek éppen társadalmi emelkedésükhöz jöttek jól az apátság jószágai. Polgári-városi családból való származást tíz vezető esetében valószínűsíthettünk. 37 Bár ezek sorában is kimutathatók olyanok, akiknek családja éppen általuk jutott be a patríciátusba (pl. a Polnarok), a városiak közül szintén a tehetős középrétegek tagjai tekintették számukra is elérhető javadalomnak a kolozsmonostori apátságot. Külön az apátok 20 főt számláló csoportjában öt-öt volt nemes, illetve polgár, tíz pedig bizonytalan társadalmi eredetű. 38 Ismét külön véve a 21 gubernátort, kommendátort és jószágigazgatót, közülük 13 nemes, öt polgári és három meghatározhatatlan társadalmi helyzetű családból vette eredetét. 39 Ugyanebben a csoportban 11 személy volt egyházi rendű, tíz pedig világi. 40 Ezek a számok jól kifejezik egyrészt, hogy a kommendátor rendszer elsősorban a nemesi származásúak érvényesülésének kedvezett, másrészt, hogy — legalábbis Kolozsmonostoron — nem lehet e rendszert egyértelműen az elvilágiasodás jelenségeként felfognunk. Az itteni gubernátorok ugyanis többségükben éppen az egyházi értelmiség kiemelkedőbb tagjai sorából kerültek ki, akik a szerzetesi közösségnek is gondját viselték. Nem bizonyítható, hogy az apátok és a papi rendű gubernátorok vezetése között minőségi különbség lett volna. 41 Sőt a világi kommendátorokról, jószágigazgatókról sem állítható, hogy jövedelmük növelésén kívül semmivel sem törődtek volna, vagy szétzüllesztették volna a kolostor belső rendjét, miként ez az 1508. évi vizitációs jegyzőkönyv tanúsága szerint sokfelé történt. 42 Főként a Tomoriak látszanak olyan világi vezetőknek, akik alatt a szerzetesi élet zavartalanul virágozhatott tovább. Kolozsmonostor tehát — a történettudomány nagy szerencséjére — a kétségtelen hanyatlás ellenére, az általánosnál rendezettebb körülmények között érte meg a reformációt. 35 Társadalmi eredete meghatározhatatlan az első névsorban az 1—7., 9., 12—14., 19. szám alatti személyeknek. 36 Nemesi származásúak az első névsorban a 8., 10., 15—18., 21., 24., 27—28., 31—39. szám alatti személyek. 37 Polgári-városi eredetűek az első névsorban a 11., 20., 22—23., 25—26., 29—30., 40—41. szám alatti személyek. 38 Apátoknak az első névsorban az 1—3., 7—17., 19., 22., 28—30., 41. szám alatti személyeket tekintettük. 39 Az első névsorból a 4—6., 18., 20—21., 23—27., 31—40. szám alatti személyeket soroltuk ebbe a csoportba. 40 Az előbbi csoportból egyházi rendűek a 4—6., 21., 23., 25—26., 33., 35., 39-^40., világiak pedig a 18., 20., 24., 27., 31—32., 34., 36—38. szám alatti személyek. 41 Vö. MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 240—241. 42 PannRendt III. 617—624.
