Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

\ A feudalizmus viszonyai között az egyházi pályán is a hatalommal való össze­köttetés volt az előrehaladás döntő tényezője, nem pedig a képzettség. Kolozs­monostoron feltűnően nagy (41-ből 18) azoknak a vezetőknek a száma, akik megelőzőleg királyi szolgálatban állottak. 43 A királyi kápolna papjai, udvari káplánok, a politika és az államháztartás feladatait ellátó személyek kapták, mintegy fizetés gyanánt, a kolozsmonostori apátságot. Érdemeiket azonban a megjutalmazottak általában nem egyházi téren, hanem szinte kizárólag az állam­hatalomnak tett világi szolgálatokkal szerezték. 44 Ennek megfelelően a kolozsmonostori apátok és gubernátorok műveltsége sem lehetett más, mint az általuk képviselt réteg és az illető időszak atlagáé: különös vegyüléke az egyházi és a világi műveltség elemeinek, amelyet azonban semmiképpen sem a teológia határozott meg. Jól példázza ezt a kettősséget Pongrácz László gubernátor személyisége. Bár a bécsi egyetemen korszerű képzettséget szerzett magának, mentalitásában változatlanul feudális nagyúr maradt, aki fegyveres kézzel intézi el vitás kérdéseit. De Albeni Henrik is a várnai csatatéren harcolva fejezte be apátként és püspökként magas egyházi méltóságokban eltöltött életét. Feltéte­lezhető az is, hogy előzetes udvari szolgálatuk révén ezek a vezetők a királyi környezet világi művelődési vívmányaiból is közvetítettek a jelentős apátságok szerzetesi közösségébe. Kétségtelen viszont az is, hogy az előkelő származáson kívül a magas képzett­ség szintén közrejátszhatott az egyházi pályán való gyors emelkedésben. 45 A 41 vezető között ugyanis már akadt kilenc, bizonyíthatóan egyetemi végzettségű személy: Albeni Henrik, Bornemisza Márton, Gorzeres Bertalan, Kolozsvári János, Meggyesi Székely Ferenc, Nagyszombati Márton, Polnar Gábor, Pongrácz László és Sági János. Közülük azonban csak Albeni Henrikről, vala­mint Nagyszombati Mártonról állítható biztosan, és legfeljebb még Pongrácz Lászlóról feltételezhető, hogy a bencés rend tagjaként szerezte képzettségét. Az egyetemen tanult vezetők ugyanis inkább a domonkosok közül kerültek ki, annak következtében, hogy a kolduló rendek, a bencésektől eltérően, súlyt helyeztek tagjaik iskoláztatására. 46 A szerzetesközösség hagyományos bencés műveltségén az apátság Bécsben és Párizsban tanult vezetői aligha módosítottak számottevően, mégis ilyen tanult elemek jelenléte, a korábbi időkhöz viszo­nyítva, kedvező fejleményként értékelhető. A vezetők működésének időtartamát vizsgálva, azt találjuk, hogy 1—5 évig 27, 6—10 évig 5, 11—15 évig 3, 16—20 évig 3, 20-nál több évig szintén három személy maradt meg a helyén. Ez is azt sejteti, hogy a kolozsmonostori apátság átmeneti állomásul szolgált a nagyobbra törők számára. Viszonylag alacsony 43 Megelőzőleg királyi szolgálatban állottak az első névsorban a 4—7., 12—13., 17—18., 20., 23., 25—27., 31., 35., 38—40. szám alatt felsorolt személyek. 44 FÜGEDI: i. m. - TSzl 1965. 481-485. 45 FÜGEDI: Uram, királyom... A XV. századi Magyarország hatalmasai. Budapest, 1974. 122—134. 46 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 279—280.

Next

/
Oldalképek
Tartalom