Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
aligha észlelt különbséget a gubernátor, kommendátor és jószágigazgató ügyköre között, mert az utóbbi sem csak a jószágok kormányzásával foglalkozott, hanem, a lelkieken kívül, a konvent összes egyéb ügyében teljhatalmúan döntött. Ezért számítottuk a jószágigazgatókat is a monostor vezető rétegébe. Tényleges különbség ugyanis a választott apátok és a bármilyen címen a monostor élére állított egyéb vezetők között volt, nem pedig a jószágigazgatók és a király többi kinevezettjei között. Ma már lehetetlen megállapítani, hogy a felsorolt vezetők közül hányan köszönhették Kolozsmonostor anyagi javait szabályszerű, kánoni választásnak és hányan az uralkodói kegynek. A kommendátori rendszer terjedését megvilágító adatokat azonban e tekintetben is jellegzetesnek minősíthetjük. Jóllehet az 1486. évi 11. tc. előírta, hogy hiteleshelyként is működő konvent élére apát csak saját rendjéből állítandó, 30 a 41 vezető közül csupán 20 volt bencés szerzetes, 21 pedig kinevezett gubernátor, kommendátor és jószágigazgató. 31 A más szerzetesrendből (6) és a világi papság soraiból (5) kinevezetteket a kommendátorok és gubernátorok közé számítottuk, még ha ők apátnak címeztették is magukat. 32 A kánoni választást ugyanis a királyi kinevezés a valóságban jóval nagyobb mértékben háttérbe szorította, mint ahogy ezt a fenti számok érzékeltetik: A XIV. század második felétől fogva a bencések közül kikerült valóságos apátok többsége szintén nem a konvent választásának, hanem a főkegyúr akaratának köszönhette megbízatását. A vezetők társadalmi eredetét illetően csupán a nemesi és a polgári származásúak felől remélhetők adatok. Ezek ugyanis olykor módot találtak arra, hogy a kötelező szerénység ellenére valami jelét adják: ők többek társaiknál. A paraszti származásúakat, ilyen jelek hiányában, az ismeretlen eredetűek közé kellett sorolnunk. Számszerűen tehát nem érzékeltethető, hogy Kolozsmonostoron az apáti tisztség révén hányan jutottak be a vezető rétegbe az alulról indultak közül. Analógiák tömegéből azonban ismeretes, hogy a társadalmi hajszálcsövesség törvénye az egyházi hierarchiában a világinál jóval nagyobb mértékben érvényesült. 33 Jóllehet a feudális egyház a javadalmak betöltésekor csak elvileg nem tett különbséget származás szerint a jelöltek között, mégis keretei között jóval kedvezőbbek voltak a társadalmi emelkedés esélyei, mint a világi pályákon. 34 Bizonyosak lehetünk tehát afelől, hogy Kolozsmonostoron is — főként a szerzetesek választotta apátok sorában — szintén akadhattak paraszti származásúak. 30 Corpus Juris Hungarici, 1000—1526. 414—415. 31 Az első névsorban az 1—4., 7—17., 19., 22., 28—30., 35. szám alatti személyeket tekintettük bencés rendtagoknak. 32 Az első névsorban a 6., 25—26., 33., 39., 41. szám alatti személyeket más szerzetesrend tagjainak, az 5., 18., 21., 23., 40. szám alattiakat pedig világi papoknak minősítettük. 33 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 204—205. 34 FÜGEDI: i. m. 130—134. — Vö. Uö: A XV. századi magyar püspökök. = TSzl 8/1965. 477-^198.
