Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zaránd megye 1552
Alapösszeírásunk szerint 4 birtokosnak volt 11—100 porta közti birtoka, 65-nek ennél kevesebb. Az 1561. évi adatok további 63 birtokosról is tudósítanak. Az ország nagyurai közé számított a 100 porta alatti birtokok gazdáiból Balassa Menyhért főispán, utóbb magyarországi főkapitány, majd erdélyi tanácsúr, Bebek György, utóbb erdélyi főkapitány, Bethlen Gábor, a Zápolyai udvar tanácsosa és Dersffy István főkapitány, a pohárnokmester apja. Báróságra jutott Horváth Márk és Mágochy Gáspár, mágnáscsaládból jött Szokoly György. Nem sokkal utóbb kerültek az ország, illetve Erdély előkelőségei közé a Dóczy, a Barcsay, a Rákóczi meg a Toldy rokonok. 2 Zaránd megye jó középbirtokos, vezető tisztségviselő famíliái voltak: az ÁbránfTy, a Gál, a Horváth, a Massay, a Nadabi, a Ribiczey, a Sárközy és a Sárossy család. A megye zaklatott viszonyai aligha feleltek meg a jobbágyparasztokénál sérülékenyebb kisnemesközösségek létének. Az 1552. évi összeírás mégis legalább néhány családjuk akkori ittéléséről tájékoztat: 3 helységben teljes biztonsággal, 2-ben csupán a lehetőséget adva meg. 1561ben további 3 helységben szerzünk tudomást egytelkes nemesekről. Településeik a Gyulától keletre eső síkvidéken helyezkedtek el. Volt, amelyikben csupán l-l családjuk lakott. 3 Zaránd területén csupán kisszámú egyházi birtokról készültek feljegyzések a 16. század közepén: az egri püspök, valamint a váradi és az aradi káptalan (illetve az utóbbinak a prépostja) — ha az 1561. évi adatokat is számítjuk — 61,1 portának voltak tulajdonosai, a megyei porták 4,9%-ának. Porta % 100 portán felüli birtokok 207 48,7 11—100 porta közti birtokok 64,5 15,1 0—10 porta közti birtokok 154 36,2 Összesen 425 100 Szembetűnő Zarándnak az 1550-es évek elején folyt hadjáratok utáni nagyfokú elnéptelenedése. A 24 pusztának jelzett település — legnagyobb részük összefoglalóan „elpusztult és elégett" jelzővel — Pankota és Borosjenő környékén, s az ettől nyugatra húzódó sávban feküdt, hadjárásnak erősen kitett területeken. 4 A portaszámok és minden más egység nélkül jegyzékbe vett helységek (szám szerint mintegy 80) általában lakottak voltak, csupán az adót nem sikerült rajtuk behajtani. Az adó legeredményesebben a gyulai vár közelében (a nyugati és északi megyehatárzónában) folyt be. 156l-re az elpusztult telepeknek csaknem kétharmada lakottá vált, s a porták számbavétele is nagyobb sikerrel ment végbe. Az 1552. évi 425 portának helyt adó településekben 9 évvel utóbb már további 813 portát is fel tudtak jegyezni. A pusztatelkek számát az összeírok legfeljebb kivételképp, egyes helységekben adták meg. Gyula városánál a király servitorai által hagyott puszta — több mint 200 — házról írtak. ,, Déserta" telkeket azonban igen sok helységben följegyeztek, még annál is sokkal nagyobb számban szegény jobbágyokat. (Sok helyütt csak ezt olvashatjuk: „alii vero coloni sunt pauperes ac desertae".) 2 Bethlen György nevét feltehetőleg tévesen írták be Gergelyé (Gábor testvéréé) helyett, akárcsak Patócsy Ferenc erdélyi nagyúrét, valamelyik testvére helyett, hiszen évekkel az 1561. évi összeírás előtt meghalt. 3 1552. Sunt in curiis nobilitaribus: Gyulavarsány, Kolt, Gelvács (itt 1561-ben 13 nevet jegyeztek föl). Sunt nobiles: Egyházaskereki, Erdőskereki. — 1561. egytelkes nemesek: Sokló (több), Moróc, Csigatőse (l-l). Valamennyien az „egyéb" rovaton találhatók meg. 4 7 helység esetében a török pusztítását is említik: Tatlak, Sárlaka, Haraklyán, Egysoka, Piski, Gab, Marót.
