Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zaránd megye 1552
További szórt információkkal is szolgál az összeírás: egy helyen Gyula várőreiről, két helyen jómódú urak szabadosairól. 5 A pusztítások miatt, valamint a számbavétel különféle akadályai következtében igen fogyatékos zarándi rovásadójegyzék az egykori mezővárosokról csupán kevés információt szolgáltat. Gyulán 21, Meszten 14, Simándon 8 portát vettek csak számba, az utóbbi kettőnél hangsúlyozva a többi lakos „szegénységét". Galsán 1561-ben regisztráltak 17 portát, Körösbányáról, Kisbányáról, Pankotáról és Seriről pedig vagy nem maradtak adatok, vagy csupán a tartozékokéval együtt globálisan adták meg azokat (akárcsak más uradalomközpontokét is). A többi helység közül Borosmegyer, Vadász és Pűl volt a legnépesebb (az első 1561-ben 62 portával és 1 szegénnyel, a második 1552-ben 32 portával és több szegénnyel, Pűl pedig, ugyancsak 1552-ben, 17 portával, több szegénnyel és 17 más egységgel). A megye városainak egy része a kincstár, más része Báthori tulajdonába tartozott. Egyedül Pankotát birtokolta Lossonczyné. A birtokközpontokból és a legnépesebb helységekből a fentieken kívül az Ábránffy, a Moga családnak, az aradi káptalannak és kisebb birtokosoknak is jutott. A nagy hadjárások után készült 1552. évi összeírás érthető módon igen alacsony portaszámai 27 helység esetében az egy évtizeddel később készült gabonadézsma-jegyzékek 6 tizedfizetőivel vethetők össze, bár a portákon kívüli többi dicaegység hiánya óvatosságra int. Az 1560-as évek elején ezekben a községekben négyszeresnél is több dézsmafizetőt találtak (néhány kereszténypénzessel együtt), mint amennyi 1552-ben a porták száma volt (935:209). Az aradi szandzsák 1557—1558. évi defteré hasonló képet nyújt: 7 19 zarándi helység házszáma több mint ötszörösét adja az 1552-es rovásadó-összeírás megfelelő községekbeli portaszámainak (388:74). Valamivel kisebb a különbség 8 zarándi helység 1559. évi urbáriumadatainak 8 az 1552-es dicával való egybevetés esetén: itt csaknem két és félszeres az urbárium jobbágyés zsellérszámtöbblete a dicaegysegekhez képest (316:130). Más eredményt nyerünk a népesség regenerálódása után készült 1561. évi rovásadójegyzék, meg az említett dézsmaösszeírás esetén. Ezt 16 helységnél sikerült elvégezni, s az ugyancsak igen kevés más egység kíséretében összeírt porták és dézsmafizetők száma közt csupán alig észrevehető különbség mutatkozott (251:241, a dézsmafizetők javára). Bár a több évtizeden át tartó hadiállapot a Dél-Alföld birtokostársadalmát különösen megbolygatta, a két összeírás alapján vizsgált birtokosok nagyobb feléről (133-ból 67-ről) bizonyítható, hogy a 15. század folyamán már honosak voltak a megyében. Az újonnan gazdát cserélt birtokok közül egyedül a gyulai uradalom mondható igazán jelentékenynek; voltaképpen csak egykori gazdája — a király — nyerte újból vissza, Corvin Jánosnak, Czibak Imrének és legutóbb a Patócsyaknak hosszabb rövidebb ideig tartó uralma után, 1552-ben. Székely Ferencné a Lépes család jóval kisebb terjedelmű, de megyei viszonylatban mégsem jelentéktelen javaihoz jutott hozzá. Balassa Menyhért—ez idő tájt hol az egyik, hol a másik uralkodói udvar kegyeltje — főként a Keczer család zarándi birtokaiból gyarapította a magáét. Az előző századokban beszármazott zarándi családok közül a legtöbb bihari, hunyadi, illetve szatmári eredetű volt. A többiek a felvidék keleti részéről vagy Erdélyből érkeztek, elvétve a szomszédos Aradból, Békésből, illetve távolabbról is. 5 A „szolg." rovaton: Vigilatores, qui ad arcem Gywla pertinent (personae 17): Pül. Az „egyéb" rovaton: libertini: Kisbodon, Sebesér. Az „egyéb" rovat többi adata nemesekre, hihetőleg egytelkesekre utal, lásd föntebb. 6 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) Comit. Zarand, 1561/1, 2, 1562/1, 2, 1563/1. 7 Velics A.—Kammerer E.: Magyarországi török kincstári defterek II. Bp. 1890. 204. s. köv. 8 Urb. et Conscr. (E 156.) 11/41. Kiadása: Veres E: Gyula város oklevéltára. Bp. 1938. 289. s. köv.
