Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Sáros megye 1550?

Egyházi kézen csupán a szepesi káptalan, s rajta kívül egy apáca néhány jobbágytelke volt, összesen 16,5 porta, a megyeiek 1,8%-a. A 3 királyi város (Bártfa, Eperjes, Kisszeben) 182,5 portát birtokolt (a megyei porták 12,9%-át.) Porta % 100 portán felüli birtokok 464 32,9 11—100 porta közti birtokok 685,5 48,5 0—10 porta közti birtokok 262,5 18,6 Összesen 1412 100 Sáros megye 140 pusztatelkéből az átlagosnál több jutott Serédy nagybirtokára, továbbá Tárczay, a király, valamint Eperjes város faluira. Legtöbbet Sáros helységben írtak össze belőlük (13-at), de a nagy- és középbirtokosok nem egy népes településén is 10-en felül volt a számuk. Több kis- és középbirtokról ugyanakkor teljességgel hiányoztak. A pusztulás okáról tájékozódhatunk Tölcsék esetében, ahol 4 telek a jobbágyok halála következtében ürült meg, Sárosnál és Roskoványnál, ahol 13, illetve 3 telek tűzvész áldozata lett, s még néhány helységnél, amelyekben l-l tűzkárosult telket jegyeztek föl. A zsellérek száma (1426) felülmúlta a portákét is. Viszonylag sok zsellér jutott Serédy, továbbá a középbirtokos Sebessy Ferenc, Soós Ferenc és Bornemisza Benedek jószágára. Egy helységen belül Sároson tömörültek a legtöbben (54-en). A Kapyak birtokközpontjában és a szomszéd falukban (Kapi, Láda, Németfalva) ugyancsak feltűnően sokan éltek közülük. Csupán a legszerényebb vagyonú kisnemesek egyikének-másikának birtokáról hiányoztak teljesen. A megye 137 „szegény" jobbágyának legnagyobb részét középbirtokokon írták össze. A 112 újonnan települt adómentes jobbágyból 2-nél több csupán nagy- és középbirtokosoknakjutott. A portaarányhoz viszonyítva igen sokat tartott közülük Eperjes város, Horváth János és László, a király, valamint Werner György. A telepítéssel járó terhek viselését Horváth Jánosnak szepesi préposti, Wernernek kamarai tanácsosi külön jövedelmei könnyítették meg, a királyi és a városi uradalmak gazdasági irányítói pedig ugyancsak változatos anyagi forrásokból meríthettek. Kapy György 3 telepese menekülőként került Gerlahóra. Serédy két birtoka (Krusinec, Potoki) az összeírás idején volt újjáépülőben. A rovásadószedők 26 Sáros megyei majorságot vettek számba (allodium, allodium domini, Sóváron allodiator), 2 kivétellel (Bakonyi, Bánó Imre) nagy- és középbirtokosok jószágán, a legtöbbet Loboczky, a király, Serédy és Kapy kezén. A városok és egyháziak itt sem részesültek az aliódiumokból, ahogyan többnyire másutt sem. Az 51 szolgálatvállaló jó része a fenti majorságtartóknál volt alkalmazásban, legtöbbjük Serédynél, Kapynál, Loboczkynál, Semseynél és a királynál. 4 kisbirtokosra, valamint Eperjes városra is esett közülük l-l. Szolgálatuk természetéről csupán 3 helységből kapunk tájékoztatást: Kapy György és Bajoryné birtokain (Bertóton és Andrásvágásán) l-l „mercenarius" dolgozott, Tárczaynál pedig (Lukon) az úr meg nem határozott számú halászai. A 35,5 molnár túlnyomó része ismét csak nagy- és középbirtokokon élt, legnagyobb számban Serédy és Tárczay jószágán. A kisbirtokra csak 5,5 jutott, a városokra mindössze 1 (Eperjesen). Csupán egyetlen iparos nem volt molnár: Kapy György tölcséki kovácsmestere. A működő molnárokat foglalkoztató urak nem egy helységében puszta malmok is összeírásra kerültek, a