Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Sáros megye 1550?

többi puszta malom azonban — 1 kivétellel — mind kisbirtokosok földjén állt, akiknek láthatóan nem adódott lehetőségük a létesítmény újjáépítésére, illetve üzemeltetésére.

2 Az „egyéb" rovat 3, Kapi, Keresztes és Tölcsék területén összeírt szabadosnak, valamint a héthársi fürdőnek a kivételével bírókat és soltészokat takar. A soltészfalvak törzsterülete a makovicai uradalom volt; az azt nyugatról és délről övező birtokokon nagyobb számban, a megye nyugati és északi szegélyének hegyeiben szórtabban helyezkedtek el, általában a magasabb, s a központoktól távolabb eső régiókban, Serédy domíniumán kívül túlnyomórészt más nagy- és középbirtokosok uralma alatt (Tárczaynál, Bártfa városnál és Kapy Györgynél 3-3, Loboczkynál 2, Korotnokynál, Raszlaviczynál, Horváth Lászlónál, a két Szinyeynél, IpolfTynál és Sebessynél l-l).

3 A 3 királyi város mellett Sáros megyének a középkorban 9 mezővárosa volt; közülük a déli megyeszögletben fekvő Somos adatai — akárcsak a királyi városokéi — az összeírásból hiányoznak. A többi 8 közül Nagysáros volt a legnépesebb (48 portával és 79 további egységgel). Jelentős lakosság élt még Hanusfalván, Sóváron, Héthárson és Kapin (felsorlásuk rendjében 21 + 40, 20 + 36, 31 + 19, illetve 13,5 + 26 portával + más egységgel). Kurimát, Palocsát és Szentkeresztet már jóval alacsonyabb lélekszámúnak találták. A többi helység közül Dobón és Kissároson írták össze a legtöbb lakót, de a porták és más egységek együttes száma további 4 településen is meghaladta a 30-at. Az említett városok és más helységek valamennyiének nagyvagy középbirtokos volt az ura, illetve legalább társtulajdonosa (Soósék, Kapy György és Loboczy több helységnek is), a kisebb nemeseknek néhány ilyen település részbirtoklásával kellett beérniük. A Sáros megyei rovásadójegyzék számadatai 1558. évi gabonatized-jegyzékek 78 helységének adataival vethetők egybe.

4 Az utóbbiakba fölvett tizedfizetők száma (a „zsellérekével" együtt) alig 10%-kai haladja meg a rovásadó portáinak és más egységeinek együttes számát (1342:1220,5). A dézsmaszedők kevesebb zsellért írtak össze, mint a rovásadó-összeírók (337:467), ami érthető, ha tudjuk, hogy a minimális terméssel rendelkező kereszténypénzt fizetők a legtöbb helyen kimaradtak a dézsmaszámbavételnél. A dica „szegény", új telepítésű és „egyéb" jobbágyait dézsmafizetőknek föltételezve, a számukat a többi tizedfizetőéből levonva, a maradék dézsmafizetők mintegy 46%-os többletet mutatnak a portákhoz viszonyítva (852,5:585). A sárosi uradalom 1558. évi censusösszeírása

5 8 községben 12%-kal több jobbágyot, soltészt és zsellért regisztrál, mint az 1550. évi rovásadó ennek megfelelő összesített adatai (115:103); a zsellérek száma itt is kisebb 1558-ban, mint 8 évvel előbb (35:45), s az 1550. évi portaszámot itt másfélszeresére kell növelni ahhoz, hogy a levonandók levonása után maradt 1558. évi censusfizetők számát elérje (43 :65). A megye 111 név szerint ismert birtokosából legalább 80-nak a családja (illetve maguk a városok és a káptalan) már a megelőző században is helyben birtokolt, nem egy jelentős nagy-, illetve középbirtok azonban csak a közvetlenül megelőző években-évtizedekben cserélt gazdát. Serédy György röviddel az adatfölvétel előtt örökölte meg fivérétől, Gáspártól az 1540-es években 2 A táblázatokban „ip." rovat alá soroltuk a molnárokat és a malmokat egyaránt. A malmok száma 12 volt, ebből 11 elhagyott (Bartosfalva, Berzevica, Felsőpeklén, Kistrócsány, Komlós, Krucsó, Meggyes, Mohnya, Palocsa, Siroka, Tótselymes); 1, a lucskai, sóőrlő malom. 3 Soltészokat írtak össze a következő helységekben: Keresztes, Pálvágás, Taplibisztra, Bálpatak, Karácsonmezö, Giráld, Kozánka, Hankvágás, Felsővolya, Rassó, Lukavica, Valk, Aranypatak, Venéce, Hrabszki, Boglár, Rihvald, Gerált, Siba, Fulyán, Henning, Balázsvágás, Andreóka, Csernica, Jesztreb, Kijó, Lipolc, Senglér, Jakabvágás, Sebesváralja, továbbá a makovicai uradalom minden falvában, ahol az „egyéb" rovat megtalálható, kivéve Bártfaújfalut, Komáromot, Kurimát és Haszlint. 4 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) comit. Sáros, 1558/1, 2, 3, 6. 5 Magyar Országos Levéltár Conscr. port. (E 158.) XXXIX.