Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Zala megye 1549

ZALA MEGYE 1549 A megye egykori határa észak felé, Veszprém és Vas irányában, alig különbözött a későbbitől; csupán néhány elszórtan fekvő határközség esetében volt változás. Dél felé, Kanizsa szomszédságában 3 későbbi somogyi helység Zalához tartozott (Mórichely, Szentmiklós, Bagola), a Kis-Balaton alatti megyeszögletben viszont Szentjakab, Galambok, Karos, s a tőlük keletre eső helységek Somogy megyéhez. Az igen alapos munkával készült összeírásból az utóbbi szögletnek mintegy 7 helységén kívül hiányzik még a Tapolcától keletre fekvő községeknek egy körülbelül 10-es csoportja — erősen veszélyeztetett területen, a végvárvidék szélén —, hiányzik mintegy 7-7 település Alsólendvától nyugatra, illetve a Muraközben (Sztrigótól délre), végül a Novától északkeletre elterülő kisnemesi vidéknek éppen a 16. század folyamán kialakuló törpefalvai (javarészt szegek, a későbbiekben körülbelül 16-18 helység). Kívülük csupán néhány elszórt, magában álló, leggyakrabban kisnemesi helység maradt ki a felvételből, vagy egészen kicsiny, 2-3 falunyi helységcsoportok (ahogyan Csáktornya és Tűrje körül). Az összeírásba fölvett birtokosok közül 7-nek volt 100-nál több portája: Zrínyi Miklós horvát—szlavón bán (743 portával 94 helységben), Bánffy István, utóbb asztalnokmester (493,5 portával 135 helységben), Bánffy László, utóbb ajtónállómester (578,5 portával 130 helységben), Nádasdi Tamás országbíró (217 portával 41 helységben) és Salm Miklós királyi főkamarás (135,5 portával 18 helységben, valamint a tartozékaikon) országos viszonylatban is a legnagyobb, több száz portányi birtokok urai és a legmagasabb méltóságok viselői voltak; a veszprémi püspök (155 portával 14 helységben), akárcsak bajnai Both György (104 portával 17 helységben) országosan is szerényebb jószággal rendelkezett, s az utóbbi család egy-két nemzedék óta a magasabb méltóságokból ugyancsak kiszorult. A legnagyobb birtokok valamennyien a megye nyugati— délnyugati harmadában, hozzávetőleg az egykori gyepűelve területén feküdtek. Zrínyié a Muraközt borította be (muraközi uradalom), a Bánffyaké az ettől keletre fekvő hatalmas területet (benne a cserneci uradalom), Salm jószágai pedig a Bánffy-birtokok között és azokhoz kapcsolódva terültek el, egy részük azonban már délkeleten, Kanizsa környékén feküdt, ahol a Nádasdiaké is koncentrálódott (az egervári uradalom tartozékaival). A Both-birtok ugyancsak Kanizsától nem messze, valamint Csesztreg közelében volt megtalálható, a veszprémi püspök kisebb birtokfoltjai Sümeg, Egerszeg és Nova körül. A 71 középbirtok (11—100 porta közt), valamint a 300 kisebb birtok (0—10 porta közt) urai közül jó néhányan tartoztak az ország nagyurai közé (Báthori András tárnokmester, Batthyány Kristóf pohárnokmester, Erdődy Péter utóbb horvát—szlavón bán, Istvánffy Pál királyi tanácsos, Mérey Mihály személynök, Oláh Miklós egri püspök és királyi kancellár, Pethő János utóbb asztalnokmester, Sibrik Gergely királyi tanácsos, Csoron András utóbb főispán és báró, Tahy