Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zala megye 1549
Ferenc utóbb lovászmester, Bakyth Péter királyi kapitány, utóbb báró, a Thurzó Elek-örökös Székely Magdolna. Mások magas méltóságviselők rokonai (Imreffy), egykori bárócsaládok szerényebb vagyonú tagjai vagy éppen az arisztokrácia sorai felé törekvő személyek voltak (a Gyulaffy, Hagymássy, Kerecsényi, Lengyel, Paksy, Pálffy, Pethő, Sárkány, Telekessy családokbeliek), többen pedig a jómódú középnemesi famíliákból jöttek, amelyekből gyakran választottak alispánokat, nem egynek pallosjoga, kisebb várbirtoka volt (Berendy, Bors, Chernél, Csányi, Darabos Eördögh, Essegváry, Gétyey, Hermány, Hásságyi, Hosszútóthy, Ivánczy, Kaczor, Káldy, Kávásy, Lengyeli, Morgay, Ormándy, Ölbey, Paris, Pogány, Rajky, Rumy, Szalay, Szele, Térjék, Uky, Uzsay, Zichy, Zolthay). Számos kisebb nemes, valamint plébános és más egyházi ember részesült a muraközi (illetve egy-egy más) uradalom portáiból, serviensi szolgálat fejében, illetve a kegyúr jóvoltából. A nyugati nagybirtoktömböt mintegy távolabbról szegélyezte a zömükben gyepüőrleszármazott egytelkes nemesek települési zónája. 126 helységben 813 ilyen család élt. 1 Az északi szegélyen Szentgyörgyvölgye és Zalabér, de főként Egerszeg körül sűrűsödtek telepeik, továbbá egy Egerszegtől délnyugat felé húzódó sávban (Tófő környékéig) és egy másik sávban, Hetes— Rádó—Bötefa vonalától a megye déli széléig. Elszórtan csak a megye középső és déli részén lehetett még velük találkozni; sem a nyugati tömbben, sem a kelet felé kinyúló megyerészen nem. Legnagyobb számban Szentgyörgyvölgyén, Becsvölgyén, Kerecsenyen és Nemesnépfalván éltek (58,44,41, illetve 35 személy, illetve család). Anyagi helyzetük erősen differenciált volt: egyikük 4, kettejük 2-2 Ft-os taxát fizetett (Bakónakon, illetve Kerecsenyen), ugyanakkor, amikor túlnyomó részükre csak 1 Ft alatti, gyakran csupán pár dénáros összeget vetettek ki, és elszórtan mindenfelé laktak olyan egytelkesek, akiket „szegénynek" minősítettek, s ezért nem követeltek pénzt tőlük. Menekült nemeseket ugyanakkor 11 muraközi helységben írtak össze. 2 Zala megye portáinak mintegy tizedrészét egyházi személyek, illetve testületek birtokolták, szám szerint 53-an, összesen 575,5 portát (11,16%). 3 A tekintélyes püspöki és káptalani (veszprémi, vasvári, győri) jószágon kívül csupán néhány szerzetesi rendháznak volt még jelentősebb földje (elsősorban a kapornaki bencéseknek, az örvényesi és csáktornyai pálosoknak, a lövöldi karthauziaknak, valamint a türjei premontreieknek^ A többi kis rendház, de különösen a nagyszámú (30) plébános, az 1-2 káplán és prebendárius (az egy szentmihályi plébános kivételével) csupán nagyon szerény birtokkal rendelkezett. Porta % 100 portán felüli birtokok 2426,5 47,0 11—100 porta közti birtokok 1808,5 35,1 0—10 porta közti birtokok 922 17,9 Összesen 5157 100 Pusztatelek a megyében viszonylag nem volt sok, számuk (417) még egytizedét sem érte el a portákénak, és nagyon szórtan, leginkább egyesével-kettesével kerültek összeírásra. Elsősorban mégis Kanizsa erősen veszélyeztetett térségének helységeiben volt belőlük valamivel több a porták 1 Jegyzékük: Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum 1546. LII. 2 Sztrahoninec (2), Nedölce (4), Ráckanizsa (2), Bratyanc, Vratisinc (3), Novakolc (4), Belic (4), Palóc (4), Podbreszt (6), Tottolc, (Alsó)hrasán; rajtuk kívül Báránd (4), Sümeg (4). Az „egyéb" rovaton találhatók meg. 3 Két püspöknek — nagyságra is elhanyagolható — magánbirtokát nem számítottuk ide.
