Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szatmár megye 1549
haladták meg a 100 porta terjedelmét (7 Károlyi-, illetve 5 Kun családtagéi). A Károlyi jószág csaknem egészében az Ecsedi-láptól délre (valamint a Szamos—Tisza összefolyása mentén) fekvő sok évszázados Kaplony-örökség volt (Nagykároly központtal); a Kun-jobbágyok a Tisza— Szamos közének településein (Rozsály és Gyarmat környékén) laktak. 11—100 porta közti birtokból 43-at írtak össze, a 10 portát meg nem haladokból 172-t. 2 A szerényebb helybeli jószágok tulajdonosai közül a bárók közt a helye Országh Kristóf későbbi országbírónak, valamint Kállay Jánosnak (korábban Szörényi bán). Nagyúri família tagja volt Wárday Mihály és Wárday Jánosné; bárók közeli rokonságába tartozott 2 Báthori (Farkas és Imre), valamint Pekry Miklós és Pál (Pekry Lajos asztalnokmester családjából). További kiemelkedő megyei birtokosfamíliák voltak, újra meg újra vezető tisztségviselőkkel: az Anarcsy, a Bagossy, a Bánházy, a Becsky, a Berendy, a Csaholyi (János király alatt báró), a Császáry, a Darahy, a Dengeleghy, a Domahidy, a Filpessy, a Gencsy, a Gúthy, az Irinyi, a Kende, a Kölcsey, a Melith, a Mikolay, a Pathó, a Szepessy, az Újlaky, az Uray, a Vetéssy és a Witkay. Szatmár megyén kívül elsősorban az Ibrányi és a Zeleméry család játszott fontosabb szerepet. A megye egytelkes nemeseinek nevét az összeírok magának a rovásadójegyzéknek a szövegébejegyezték be, lakóhelyük szerint: 125 nemest 21 helységben. Főként a Szamos alsó folyásának két oldalán, a Nyírségben és az Ecsedi-láptól délre laktak, legtöbben (településenként 17-19-en) Tyúkodon, Gencsen, Zsarolyánon és Jármin, míg néhány faluban csak 1-2 család élt. Csupán kis hányaduknak nem jutott egésztelek, ezek kettesével osztoztak l-l nemesi szesszión. 3 Az egyházi intézmények (személyek) közül egyedül a váradi káptalannak, meg az aranyosmeggyesi püspöki vikáriusnak volt jelentősebb birtoka; 2 pálos rendház és az ispotályosok (Szent János lovagrend) mestere csupán néhány portával rendelkezett. Együttesen 58 portát regisztrált az összeírás egyházi kézen (a megyei porták 1,7%-át). Porta % 100 portán felüli birtokok 1696 49,1 11—100 porta közti birtokok 1218 35,3 0—10 porta közti birtokok 539 15,6 Összesen 3453 100 A megye 160 pusztatelke legnagyobb részében tűzvész áldozata lett; ahol egy helységen belül 5-nél több elhagyott telket regisztráltak, ott mind tűzvész pusztított (ez a 4 helység: Botpalád, Nagypalád, Olcsva és Kakszentmárton, egyenként 16—19 pusztával). 4 Viszonylag nagy pusztulás esett a Szamosháton és közvetlen közelében, ezzel szemben minimális a hegyvidékeken. A tulajdonosok portaszámához mérten 2 kisebb birtokos (Kaky Mihály, Károlyi Zsigmond) földjén találták a legtöbb elhagyott telket. A megye 11 portán aluli birtokosai az átlagon felül részesültek a pusztákból. Feltűnően kevés jutott ugyanakkor a nagybirtokosok legtöbbjére, mindenekelőtt Drágfynéra, Perényi Jánosra és somlyói Báthori Andrásra, a hegyvidéki uradalmak birtoklóira. A szegénynek minősülő jobbágyok száma Szatmárban igen magas (4012) volt, és tekintélyesen felülmúlta a portákét is. Két városon (Szatmáron és Németin) kívül csupán elszórtan 2 E két kategóriába számítottuk a föntebb együttesen ismertetett Károlyi- és Kun-nemzetség tagjainak birtokát is. 3 Az egytelkes nemesek a táblázatok „egyéb" rovatán találhatók meg. A következő helységekben: Zsarolyán 17, Mánd 8, Borzova 4, Magosmart 10, Misztótfalu, Pettyén 4, (Dobrács)apáti, Hódos, Pátyod, Tyúkod 19, Ura, Gencs 18, Kide 2, Bere 12, Bánháza, Szennyes 3, Hodász, Derzs, Iklód 2, Papos, Jármi 17. 4 „Égett" telkeket találtak még további 27 községben.
