Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szatmár megye 1549
SZATMÁR MEGYE 1549 Szatmár megye határa csupán nyugaton, a szabolcsi Nyírség felé volt az évszázadok folyamán bizonytalan és változó. A szatmári összeírok 1549-ben az utóbb Szabolcshoz tartozó helységek közül Makrát, Nyírbélteket, Szennyest és Fülöpöt itt vették számba. A Szabolcs megye határán fekvő faluk nagy része azonban (Gyürétől Szaniszlóig) a felvétel készítői szerint meg volt osztva a két megye között, ahogyan a déli határra eső Iriny is Szatmár és Közép-Szolnok megye között. (Mada nyugati fele, Nagymada néven, a későbbiekben Szabolcshoz tartozott.) A délkeleti megyesarokban 4 helységet utóbb a Kővár-vidékhez számítottak (Nagy- és Kisbozontát, Felsőtótfalut és Zazárt). Nem került be az adójegyzékbe egyes, elszórtan fekvő településeken kívül a Kraszna-parti Majtény, Esztró és Daróc, valamint az erdélyi uradalom alatt álló Nagybánya királyi bányaváros, meg a hozzá tartozó uradalom sem. A megye legnagyobb birtokosa ecsedi Báthori András tárnokmester volt. 662 portája mintegy 63 helység közt oszlott meg. 1 A Báthori jószág törzse a Gutkeled-ősöktől származott rá Andrásra, és a Nyírségben terült el (ecsedi uradalom), de kiterjedt a Tisza—Szamos tájára (Csenger, Gyarmat, Tarpa, Matolcs), az Ecsedi-láptól délre és keletre eső falucsoportokra, valamint a keleten fekvő hegyvidékre is. (Aranyosmeggyes uradalma és az ún. Bányavidéke, megosztva a Perényiekkel). A Báthori nemzetség másik ágából való somlyói Báthori András erdélyi tanácsúrnak, a két későbbi fejedelem bátyjának Szatmár megyében 442 porta jutott, 22 helység területén: északkeleten közösen a Perényiekkel és másokkal az Avas hegység összefüggő tömbje (sziny érváralj ai uradalom), a Szamos mentén Szatmár és Németi városok, néhány hozzájuk kapcsolódó helységgel, végül délkeleten Zazár környéke. A néhány évvel korábban elhalt Drágfy Gáspár közép-szolnoki és krasznai főispán özvegye 359 portát mondhatott magáénak, 49 helység területén: mindenekelőtt a déli megyerészen fekvő Bükk hegységet megszakítatlan tömbben (erdődi uradalom, Beitek), amely legnagyobbrészt román vajdák igazgatása alatt állt; 4 vajda alá egyenként 3—11 település tartozott. További Drágfy-birtokok szigetszerűen terültek el a Szamos, a Kraszna mentén és az Avas alján. A Drágfy család a 14. század óta tartozott az ország nagybirtokos famíliái közé. Perényi János, máramarosi és ugocsai főispán, régi bárócsalád tagja, 145 portát birtokolt 37 helységben, nagy részüket unokatestvérével, Péterrel, valamint a két Báthori Andrással közösen, jó néhányat pedig középbirtokos nemesekkel együtt. Perényi Ferencnek, aki huzamos ideig volt erdélyi tanácsúr, 118 porta jutott 27 helységben. A Perényibirtokok mind a megye északkeleti, keleti részén terültek el. A két Báthori, a két Perényi, valamint Drágfyné egyaránt az ország több száz portás nagybirtokosai közé tartoztak. Két szabolcsi atyafiság (a báróság felé tartó Károlyi, valamint a rozsályi Kun) jószágai csupán együttesen 1 Ebből 7-et csak összefoglaló néven vettek föl.
