Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Pozsony megye 1549?

POZSONY MEGYE 1549? A megye régi határa mélyen benyúlt a Szigetközbe, s a Kiliti és Darnó közti helységek Pozsony megyéhez tartoztak. Az 1549 körül készült összeírás, amelynek csupán másolati szövege maradt fenn, nem tartalmazza a Csallóköz középső sávjában (Gutor és Alistál közt) fekvő számos kisnemeshelység adatait; kívülük azonban csupán egyes elszórt települések, valamint kisebb, 3-4 községnyi csoportok maradtak ki a felvételből, leginkább városok és nagyobb helységek körül (Pozsony, Nagyszombat, Szomolány, Vajka térségében), továbbá a délkeleti és az északnyugati megyeszögletben (Királyrév, illetve Závod, Laksárújfalu körül). A megyében aránylag sokan (11-en) voltak a 100-nál több portával rendelkező birtokosok: Serédy Gáspár felső-magyarországi főkapitány (689 porta, 48 helységben), a Fugger család (323 porta, 14 helységben), a király (314,5 porta, 25 helységben), Báthori András tárnokmester (220,5 porta, 22 helységben), Székely Magdolna, két más elhalt férje mellett Thurzó Elek helytartó örököse (163 porta, 19 helységben), Nyáry Ferenc királyi lovászmester (134 porta, 7 helységben), Nagyszombat város (133 porta, 5 helységben), az esztergomi érsek (122 porta, 7 helységben), az óbudai klarisszák (110 porta, 14 helységben), a pozsonyi káptalan (105,5 porta, 8 helységben), Lossonczy István temesvári főkapitány és főispán (101 porta, 7 helységben). A Fuggereken, Nagyszombat városán, a klarisszákon és a káptalanon kívül mindannyian több száz porta urai voltak a megyén kívül is; a Fuggerek itteni uradalma pedig egymagában az ország 30 leghatalmasabb birtokosa közé emelte őket. A legnagyobb és legösszefüggőbb birtoktest a Kis-Kárpátokon túl, az országhatáron feküdt (borostyánkői, detrekői uradalom); a hegyen innen hozzákapcsolódó területtel, a Csallóköz nyugati felén fekvő földekkel (bazini, szentgyörgyi uradalom), továbbá más, szórtabb birtokkal együtt Serédy Gáspár tulajdona volt. A Fuggerek vöröskői uradalma ugyancsak a Kis-Kárpátok keleti lejtőjén terült el, a királyé a Csallóköz közepe táján és a szigettől északra eső foltokon (pozsonyi uradalom), Báthori és Székely Magdolna közös birtoka a Vág közelében, valamint a Kis-Dunától északra fekvő néhány községben (semptei uradalom); Báthorié a nyugati országhatáron is (dévényi uradalom); Nyáryé szórtan, főként a Kis-Kárpátok és a Vág között (szomolányi, berencsi uradalom), Nagyszombaté a város körzetében, az érseké a Vág—Dudvág között, meg a Csallóköz nyugati sarkában, a klarisszáké a Csallóközön és a Kis-Dunától északra, a káptalané főleg a Kis-Duna körül, Lossonczyé a megye északkeleti szögletében. A 22 (11—100 porta közti) középbirtok, valamint az 58 kisbirtok név szerint ismert tulajdonosai közül a nagyurak sorába tartozott Bakyth Péter királyi kapitány és Lévai (Cseh) János (az előbbi az éleskői és rárói uradalom tulajdonosa, az utóbbi a lévaié; megyén kívüli birtokaik ugyancsak több száz porta terjedelműek voltak), a győri püspök, Mérey Mihály személynök, utóbb nádori helytartó (a szentgyörgyi uradalom részese) és Zomor János, utóbb