Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Pozsony megye 1549?
személynök. Báró elődökkel vagy rokonsággal és tekintélyes birtokkal dicsekedhettek a Héderváryak, Lipcsey Gáspár, Pethő Antal. A Czoborok, Pálffyak utóbb kerültek bárói sorba. Vezető megyei középbirtokos család volt az összeírásba fölvettek közül az Amadé, az Illésházy, a Majthényi, az Olgyay, a Sághy, a Sárkány, a Soós, a Szalay, a Vass. Egytelkes nemeseket 1 néhány évvel korábban 72 helységben írtak össze: 700 családfőt. Túlnyomó részük csallóközi helységekben (és 2 Kis-Duna-mentiben) lakott, csupán elszórtan éltek attól északra és a Vág közelében. Legnépesebb közösségeiknek Dercsika, Jóka, Hódos és Nagymád adott szállást (egyenként több mint 30 családnak). Nagy többségük 1 Ft-on aluli vagy 12 Ft közti összegekkel adózott, de több mint 10%-ukat „szegénynek" találták (84-et); az utóbbiak közül nem egy „zsellérnek" minősült (más nemes zsellérek azonban jó néhány denáros taxát fizettek). 5% körül maradt a 2 Ft-on felül adózók száma (34); 9-en 3 Ft-nál is többet adtak (egyikük 11 Ft-ot). A portaösszeírás rovatai közt vettek föl 2 nemes szervitort. A megyében 9 egyházi személy, illetve testület birtokolt, 460,5 portát (a megyei porták 14%át), túlnyomórészt nagy- és középbirtok keretében (az érsek, a püspök és 2 káptalan mellett 2 apácarendház). Csupán 2 plébánosnak és a budai (nyúlszigeti) apácáknak nem jutott több apró birtokrészeknél. Porta % 100 portán felüli birtokok 2415 73,4 11—100 porta közti birtokok 661 20,1 0—10 porta közti birtokok 214 6,5 Összesen 3290 100 Pozsony megyében a 16. század közepén nem sok volt a pusztatelek. A 255 közül nagy hányad esett 3 mezővárosra (Szencre, Csötörtökre, Modorra). Az átlagosnál több elhagyott telket írtak össze a Kis-Kárpátok keleti és nyugati előterében (Modor környékén spanyol zsoldoscsapatok gyújtogatása miatt). A birtokkategóriákat tekintve főként néhány közepesen nagy birtoktest (Székely Magdolnáé, Lossonczyé, Illésházyé, Farkas Ignácé) szenvedett a legtöbbet. Elköltöző jobbágyok Serédy uradalmait és az északi megyefél néhány más helységét hagyták el a legnagyobb tömegben. Feltűnően kevés akadt a pusztatelkekből egyházi és városi tulajdonban, de néhány más nagybirtokos (a király, a Fuggerek, Nyáry), valamint több középbirtokos kez~n is. 2 Az 1021 zsellér (a porták számának csaknem egyharmada) nagy számban koncentrálódott a népesebb településeken (Szene, Szered, Födémes, Korompa), Székely Magdolna és számos középbirtokos (Amadék, Héderváryak, Kéméndy, Lipcsey, Spáczay) jószágán, de alig (vagy egyáltalán nem) volt belőlük a királyén, Nagyszombatén, a pozsonyi káptalanén és a budai (nyúlszigeti) apácákén, nemkülönben Limpacherén. 3 1 1542. évi összeírás. Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXX. 2 A csekély számú kisbirtokos néhány portányi jószágán a pusztatelkek, akárcsak a zsellérek vagy az újonnan telepítettek is, eléggé szeszélyesen oszlottak meg. Többen a kisnemesek közül az átlagos arányon felül tartottak belőlük maguknál, mások nagyon keveset vagy egyet sem. A pusztatelkek közül spanyol seregek gyújtogatása következtében vált lakatlanná Schweinsbachon 15, Modoron 20, Kápolnán 10, Sárfön 8, Szencen 32. Rényröl földesurak költöztették át a jobbágyokat (2-t), több helyütt „elköltözésükről" hallunk (Stomfa: 4, Nagyiévárd: 2, Szentjános: 2, Búrszentpéter: 2, Tierling: 7, Boleráz: 5, Gocnód: 5, Németgurab: 4, Báhony: 2, Farkashida: 8, Illésháza: 4, Sámot: 2). Másutt tűzvész, jobbágyhalál volt a pusztulás oka. 3 Menekült, újonnan jött zsellérek éltek Nagysúron (3), Ábrahámon (14), Diószegen (14), Taksonyban (12), Zsigárdon (6), Alsószelin (12), Apácakörmösdön (7), Szentmihályfán (8), Csölösztőn (8), Nagyudvarnokon (3), Bősön (19), Gyülvészen (3). Horvát nyelvű volt a 7 kisszili zsellér.
