Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
településre csupán 96 bíró jutott, aligha végeztek alapos munkát. Részletezőbb dicajegyzékek ugyanakkor egy-egy népes településen, mezővárosban több bírót is regisztráltak, több tulajdonos közös birtoklása esetén pedig ugyancsak gyakoriak voltak a birtokrészenként külön-külön működő bírók. A jelentősebb mezővárosokban a bírók mellett esküdtek működhettek (Munkácson és Várin 4-4), és kétségkívül ilyen „társbíró" volt Beregnek 3, Beregszásznak pedig 5 judexe a valóságos bírók oldalán. Nádudvaron (Szabolcs megye) 20 judexről történik említés. A bírók szerepét néhány északi megye ruszin nyelvű hegyi faluiban, a főként nagy uradalmak zónájában vlach jogú soltészok vették át: Sárosnak főként északkeleti, hegyi szögletében (a makovicai uradalomban és környékén), Ungnak a síkvidék kivételével szinte egész területén, Zemplénben pedig a Rudabányácska—Homonna vonaltól északra, illetve nyugatra, bár a zempléni kisvárosokat a soltészzónán belül is nemegyszer bíró igazgatta. 399 Kissé keletebbre, Bereg megye ruszinjai közt kenézek léptek a soltészok helyére; az ő működési területük a munkácsi uradalom keleti, hegyvidéki része volt. Időleges vagy örökös adómentességben részesültek a korszak szabadosai (libertinus, liberatus, liber) is. 14 megye területén 355,5 ilyen portát írtak össze, nagyobb számban csupán Bereg, Bihar, Somogy, Liptó és Nógrád megyében (108,99, 31,27, illetve 21 személyt). Túlnyomó részük számára nagy- (vagy közép-) birtokos tette lehetővé a kiváltságos helyzettel való élést, Ugocsában és Zólyomban kizárólag l-l nagybirtokos. A 10 portán aluli kisbirtokokra mindenütt legfeljebb ha 1-2 libertinus esett. A kis- és igen szerény középbirtokosok szabadosai egyedül Liptó megyében jutottak túlsúlyra. Beregben „puskás", Tolnában „lovas" szabadosokról, esik szó; valószínű, hogy sok más helyen is katonai szolgálat biztosította számukra a kedvező helyzetet. Az úrbéres és allodiális kategóriákból kiemelt többi elemek közül az összeírások a pásztorokról adják a legtöbb információt. A 488 pásztor javarészt kétségkívül juhász, túlnyomó része Pozsony és Trencsén megyében (198, illetve 185 személy), jóval kisebb hányada Szabolcs, Árva, Mosón, Sopron és Zemplén megyében (41,21,17,16, illetve 4 személy) került összeírásra. 400 Területi szóródásuk főként hegy- és dombvidéki juhászatra utal, de Szabolcsban (a Tisza mentén és a későbbi Hajdúságban) meg Mosonban síkföldi, pusztai legeltetés is folyt. Csekély számban regisztráltak a jegyzékek kertészeket: elszórt eseteket nem számítva, egyedül a nagybirtokos Révaynak volt belőlük Mosócon (Turóc megye) 28. Néhány halász a legészakibb megyék (Trencsén, Turóc, Liptó, Ung megye) hegyeiben űzte foglalkozását, az esztergomi érsek 24 naszádosa Sellyén (Nyitra megye), 1-2 hajós (hajósmester) Pozsony és Máramaros megyében. Nyitra megyei mágnások a nyugati határszélen 26 (Nyitra megyei) anabaptistának biztosítottak menedéket. Perényi Gábor 3 zempléni falujának „szlávjai" (112-en) is kivételezett helyzetűek voltak. Úrbéres vagy allodiális kötöttségben élők, kiváltságos helyzetűek számára, de még egytelkes nemesek számára is emeltebb életszintet jelentett, ha nem falun, hanem földesúri mezővárosban élhettek, s az oppidumokat illető kisebb-nagyobb kedvezmények, a többnyire rendezettebb településszerkezet, jelesebb építmények, boltok vagy az élénkebb forgalom előnyeit élvezhették. A rovásadójegyzékek készítői korántsem tüntették föl rendszeresen a települések városi rangját, így tehát a mezővárosok elkülönítésében a Mohács előtti oppidumok Csánki-féle, nem mindig pontos számbavételéből kellett kiindulnunk, ahol pedig — néhány felvidéki megye esetében — nem volt ilyen, ott a bőségesebb adataik miatt a mi esetünkben torzító 18. századi mezőváros309 Zemplénben 185, Sárosban 89, Ungban 49 került összeírásra. E 3 megye 326 soltészán kívül csupán Turóc és Zólyom területén említenek néhány ízben soltészokat. 400 További 1—2 pásztor: Vas, Turóc, Nógrád és Ung megyében. Az ö helyzetükhöz lehetett hasonló az Árva, Trencsén és Liptó megye nagybirtokain élő kisszámú vlachoké (pásztoroké) is.
