Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
8. TÁBLÁZAT A LEGMAGASABB PORTASZÁMOKKAL JEGYZÉKBE VETT VÁROSOK Város Megye Porták száma Birtokos Debrecen Bihar 1216 Török János Várad Bihar 545,5 Váradi püspök és káptalan Mezőtúr Külső-Szolnok 295 Derencsényi Farkasné, Kerecsényi László Kecskemét Pest 220 7 Makó Csanád Somogy 217 Makó László, Telegdy István és mások Kálmáncsehi Csanád Somogy 200 Báthori András Derecske Bihar 189 / Bajony Ferenc, Pethő Benedek és mások Szatmár Szatmár 175 somlyai Báthori András Németi Szatmár 175 somlyai Báthori András Hódmezővásárhely Csanád 167 Kende Péter, Csáky László és mások Balmazújváros Szabolcs 163 Török János Bihar Bihar 157 Váradi püspök Galgóc Nyitra 150 Báthori András, Székely Magdolna Cegléd Pest 140 7 Szoboszló Szabolcs 137 Török János, Dobó Ferenc és mások Rimaszombat Kis-Hont 130 Lossonczy István Gönc Abaúj 129 Király Szikszó Abaúj 120 Perényi Ferenc Kölesér Bihar 117 Váradi püspök Miskolc Borsod 115 Balassa Zsigmond Somorja Pozsony 110 Király Szinyérváralja Szatmár 107 Perényi Ferenc és János, valamint mások Szakolca Nyitra 105 Szakolca város Nagykálló Szabolcs 101 Kállay Vitéz János és Kállay Lőkös János kimutatásokból. 401 Néhány helységet — birtokközpontokat vagy bármilyen okból különösképp fölemelkedett falukat (Csongrád: Csongrád megye, Derecske: Bihar megye, Fellak és Makó: Csanád megye, Szinyérváralja: Szatmár megye, Szoboszló: Szabolcs megye) —joggal tekinthettük az oppidumok sorába jutottaknak vagy velük egyenrangúaknak. Az utóbbiakkal együtt kb. 450 a területünkön fekvő és rovásadójegyzékeinkben említett mezővárosok teljes száma. 402 Korábban egyes dunántúli és felvidéki megyék (Somogy, Tolna, Baranya, Vas, Zala, Pozsony, Nyitra, Szepes) adtak helyet a legtöbb mezővárosnak. Korszakunkra az első 3 megyében már halovány nyomai is alig akadtak a városbőségnek. A 450 oppidum kisebbik fele pedig annyira eljelentéktelenedett — ezt portaszámaik sorvadása is tükrözi — hogy alig viselhette már magán emlékét az egykori — sok esetben ugyancsak bizonytalan, esetleges — városlétnek. De még mindig 96 volt azok száma, amelyekben 40-nél több portát találtak (közülük 24-ben 100-nál is többet). A Kelet-Alföld és a Partium védettsége, népességgyarapodása, az Alföld többi részén pedig a megmaradt lakók erős koncentrálódása vezetett oda, hogy a 12 legnépesebbnek talált mezőváros egy kivételével mind az Alföldön feküdt. Nagyszámú népes oppidumot azonban nemcsak ennek az alföldi—partiumi tájnak a megyéi fogtak magukba (Bihar, Szatmár, Szabolcs, Közép-Szolnok, Csanád, Pest), hanem a mezővárosi koncentráció korábbi tájai (Pozsony, Nyitra), valamint Zólyom, Abaúj megye is. 401 Csánki I—III, V. — Nagy, Ludovicus: Notitiae . . .regni Hungáriáé partiumque eidem adnexarum. Buda, 1828—1829. 402 Azzal a néhány szabad királyi, illetve bányavárossal együtt, amelyeket a dicatorok kiváltképp velük együtt vettek számba. A Mohács előtti korszakban területükön még további, több mint 120 oppidummal lehet számolni, de ezek a mi rovásadójegyzékeinkbe már nem kerülhettek bele: elsősorban hódoltságiak, köztük teljesen elpusztultak is, azután a nyugati és északi határszél elidegenített városai. Ha az 570-es, teljes mezővároslétszámhoz hozzáadhatnánk még az erdélyi, a horvátországi—szlavóniai mezővárosokat, meg a későbbi Bánság és Bácska városait, akkor az eredmény aligha különbözne a 15—16. század fordulójára korábban kalkulált 800-as mezővároslétszámtól: Szabó I.: La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages dans les années 1449— 1529. Studia Histórica 1960. 3—4. (alább: Szabó, I. 1960) — Bácskai V.: Magyar mezővárosok a XV. században. (Értekezések a tört. tud. köréből. 29.) Bp. 1965.
