Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
CSALÁDI ÉLET. HÁZASSÁGI KAPCSOLATOK A család életének nagy eseményei közül a házasság az első. A fiatalok házasságkötése, mint már a birtokgyarapítási lehetőségek számbavétele során láthattuk, minden nemes család számára döntő fontosságú volt hosszú időre, s a nagybirtokosoknál egyben nagy terület későbbi sorsára kiható következményekkel. Nem szorul magyarázatra, hogy a családok legnagyobb százalékban a hozzájuk vagyonban, rangban közelállókkal kerültek házassági kapcsolatba. A bárófamíliák gyermekeit a szülők legtöbbször egymással házasították össze. így a 18 legnagyobb birtokos közül 10 vagy már édesanyja vagy felesége révén kapcsolódott ugyanennek a körnek egy másik famíliájához (ecsedi Báthory, Török, Balassa, Batthyány, Drágfyné, Lévai Cseh, Lossonczy, Nádasdi, Zrínyi, Országh), további 6-nak (Thurzó, lindvai Bánffy, somlyai Báthori, Bebek, Perényi, Salm) más mágnás családokkal lett hasonló kapcsolata és csupán 2 „új embernek" (Bakyth, Serédy) kellett arra várakoznia, hogy a körbe bekerüljön: az előbbi a leánya (Révay Mihályné) házasságával érhette ezt el, Serédy pedig akkor, amikor fivére fiának jutott mágnásleány (Mérey Anna) feleségként. 185 A földvagyon nagyságában soron következő 14 családból még mindig csak a Bihar megyei középnemességből érkezett Bajony meg a „jövevény" Utyeszenith (Fráter) Györgyé nem dicsekedhetett hasonló atyafisággal. Nagybirtokosok főként olyan középnemesi családokkal kerültek házasság útján rokoni kapcsolatba, amelyek mint a legfelső réteghez tartozók, maguk is a báróság várományosai voltak. Ha nagyobb volt a rangkülönbség, azt jó szomszédság (ugyanazon megyében való birtoklás) hidalhatta át, ahogyan Hrussói János és Podmaniczky Anna jegyessége esetén. 186 Máskor a 1 nagyúri vőlegény az egyik familiárisának családjából választott párt magának, így Gothói Miklós, Lossonczy István familiárisa a nagy múltú Garay család leszármazottját, garai Bánffy Katalint nyerhette el feleségül. 187 Hanyatló, tekintélyüket vesztett nagyúri családoknak nemegyszer be kellett érniük azzal, ha leányaik egyszerű nemesember férjet kaptak maguknak. 188 A mágnások közé való beházasodással volt egyenlő értékű, amikor valamelyik családtagot főpapi rokonság fogadta be férjként, feleségként. Oláh Miklós érsek-kancellár kiterjedt sógorságában-atyafiságában mágnásleányok is voltak, aki pedig Oláh leány kezét nyerte el, az könnyűszerrel került a mágnások közé, saját maga (Büdy Mihály) vagy gyermeke (Oláhcsászár Miklós). 189 Az ifjú Thurzó Elek sorsára döntő hatással volt Szathmáry György kancellár unokahúgával kötött házassága. 190 Bizonyos, hogy a kiváltságos osztály két rendje között könnyebben jött létre házasság, mint a nyugati társadalmakban, 191 de az is tény, hogy a viszonylag szegény sorból feltörekedetteket az új rokonság sokszor bizalmatlanul és hűvösen fogadta. A zsoldos tiszti nagy karriert befutott Telekessy Imrének még fiában is csak parvenüt látott a Révay, a Thurzó, a Forgách, Zrínyi atyafiság. 192 A vezető nagybirtokos-famíliák többségének rokonságában mégis ott voltak a középnemességből jött sógorok, sógornők, nagybácsik és nagynénik; éspedig nemcsak a frissen feltört famíliákéban, amilyen a Nádasdi, hanem olyanokéban is, mint a Balassa, a Bebek 185 A másik két „új ember", Nádasdi és Salm már saját párválasztásával (Kanizsay Orsolya, illetve Széchy Margit kezével) bejutott. — A 6 „más" mágnáscsalád: a Székely, a Keglevich, a Majláth, a Ráskay, a Frangepán és a Széchy. 186 Podmaniczky oki. III. 270—271. — Takáts: Magyar nagyasszonyok 241. ,87 Lib. reg. II. 1546, III. 1557. 188 Engel 296. 180 Az Oláh-rokonságra: Oláh Miklós végrendelete. Közli: Merényi L. Történelmi Tár, 1896. (alább: Merényi) 138. s köv. 190 Bónis Gy.: Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog, Bp. 1972. (alább: Bónis 1972) 323. 191 Schiller 198. 192 Komáromy: Száz. 469. — Zápolyai János környezetében bizonyára más volt az értékrend: köznemesi rokonaira 1. Barta: T. SZ. 9.
