Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

keletebbre Homonnayakénak, Báthoriakénak, Perényiekének (Ung, Bereg, Zemplén megye). Keleten, Erdély felé egykor ugyancsak hatalmas kiterjedésű hegyi rengetegek zárták el az utat. Ott a somlyai Báthori, Perényi és Drágfy (Szatmár m.), illetve a váradi püspöki, Telegdy- és Csáky(Bihar m.) vártartományok meg Lossonczy jószágai (Zaránd m.) terpeszkedtek. Az északi országhatár megyéit belülről egy másik, már csak részben hegyes-erdős megyesor szegélyezte. S ott, az előbbivel párhuzamos jelenségként, ismét csak a magasabb fekvésű és erdővel kerített zónák adnak helyet — hegyek közé zárt völgyeikkel meg a hegységek előterével — a tekintélyesebb birtokoknak. (Bars megyében az esztergomi érsek és Lévai, Nógrádban Lossonczy, Országh, Bebek és a Balassák, Turócban Révay, Gömörben Bebek, Basó, Kishontban és Hevesben Lossonczy, Borsodban Balassa, Bebek, Perényi, Abaújban Perényi, Serédy, Ugocsában Perényi-uradalmak.) Kis területű, hegyes-dombos megyéket mindenestül átszőtt a nagybirtok (Zólyomban és Árvában a királyé, Tornában Bebeké). Ilyen szerep jutott az Esztergom megyei érseki uradalmaknak is. Az ország többi, sík táján leginkább egy-egy mezőváros, vári uradalmi központ körül tömörültek az uradalmak települései (Keresztúr: Sopron m., Óvár: Mosón m., Trencsén: Trencsén m., Kapi: Sáros m., Eger: Heves m., Gyula: Zaránd m., Makó: Csanád m.), s nemritkán több évszázados nemzetségi központok köré (Kalló, Várda: Szabolcs m., Ecsed: Szatmár m.). Szerényebb vagyonú egyházaknak csak a maguk közvetlen körzetében volt úrbéres birtoka (fehérvári és pécsi káptalan, szentjobbi pálosok), a püspökségeket ezzel szemben a megmegújuló kegyes adományok gyakran igen szórt birtokegyüttesekhez juttatták hozzá (így Zalában, Pozsonyban, Hontban, Nyitrában, Borsodban), akárcsak a király adományai Nyáry Ferencet (Pozsony m.) és más újgazdagokat anélkül, hogy az adományosok törzsterületei veszendőbe mentek volna. A törzsbirtok masszív kézbentartása jól megfigyelhető a váradi püspök és káptalanja, valamint az esztergomi érsek esetében. Csak erősítik a fent elmondottakat az 1. táblázat adatai: /. TÁBLÁZAT A BIRTOKKATEGÓRIÁK MEGYÉNKÉNTI MEGOSZLÁSA 100 11—100 0—10 Megye portán felüli porta közti porta közti birtokok a porták %-ában Sopron 52,1 31,2 16,7 Mosón 54,6 40,3 5,1 Vas 56 26 18 Zala 47 35,1 17,9 Győr — 79,4 20,6 Komárom 64,4 21,6 14 Veszprém 18,9 68,3 12,8 Somogy 43,4 32,4 24,2 Esztergom — 98,1 1,9 Fejér 50,2 34,3 15,5 Tolna — 61,7 38,3 Baranya 39,1 41,2 19,7 Pozsony 73,4 20,1 6,5 Bars 63,8 30,7 5,5 Hont 51,9 20,3 27,8 Nógrád 37,3 28,6 34,1 Nyitra 64,6 25,3 10,1 Trencsén 54,9 36,6 8,5 Turóc 39,3 56,3 4,4 Árva 87,4 — 12,6 Liptó 41,1 38,1 20,8 Zólyom 79,5 14,7 5,8 Gömör 33,8 43,1 23,1