Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
100 11 — 100 0-10 Megye portán felüli porta közti porta közti birtokok a porták %-ában Kis-Hont 46,1 23,8 30,1 Szepes 34,3 60,3 5,4 Sáros 32,9 48,5 18,6 Heves 31,2 15,8 27,2* Borsod 50,1 27,9 22 Abaúj 44,6 20,4 35 Torna 55,2 37,4 7,4 Útig 21,2 53,8 25 Bereg 37.4 38,1 24,5 Zemplén 77,3 12,5 10,2 Ugocsa 33,7 37,3 29 Máramaros 25,4 32,2 42,4 Bihar 70,5 22,7 6,8 Szabolcs 44,4 38,4 17,2 Szatmár 49,1 35,3 15,6 Közép-Szolnok 58,1 16,5 25,4 Kiaszna 34,8 44,1 21,1 Arad 83,3 16,7 Zaránd 48,7 15,1 36,2 Csanád 25,3 60,7 14 Csongrád — 83,5 16,5 Békés 44,2 35,3 20,5 Külső-Szolnok 46,6 41,8 11,6 * Ismeretlen nagyságú birtok = 25,8% Az egy-egy megyén belül „nagybirtoknak" minősíthető 100 portán felüli ingatlanállományok az említett országhatárszéli (és magashegységi) tájak néhány megyéjében jutottak túlsúlyra (Pozsony, Árva, Zólyom, Zemplén és Bihar földjén 70—87%-ra szökött fel az arányuk). A nagy, másutt a közepes nagyságú birtoktestek elterpeszkedése szabta szűkre (2—7%-ra) nem egy helyen a 10 portányinál kevesebb birtokok területét (Bihar, Szepes, Zólyom, Turóc, Bars, Esztergom, Mosón megyében). A törpebirtokos nemesség Máramaros megyei elszaporodása — meg az alapos számbavétel — emelte igen magasra (40%-osra) a 10 porta alatti birtokkategória ottani arányát, míg a kisbirtokosok többi megyebeli kiugró % számát főként az összeírások hiányosságai magyarázzák, elsősorban a hódoltságon (Zaránd, Abaúj, Kis-Hont, Tolna). A középső birtokkategória aránya hasonlóképp a hódoltsági megyék fogyatékos, torzító összeírásaiban szökik csak magasra (Győr, Veszprém, Esztergom, Tolna, Arad, Csanád, Csongrád megyékben) a tényleges helyzetet tehát aligha tükrözi reálisan. Szepest azonban, ahol hasonló a kép, elfogadhatjuk a középbirtok jellegzetes megyéjének. A birtokos nemesek rétegei alatt húzódott meg a jobbágyok nélkül, csupán a maguk telkén gazdálkodó „egytelkes nemesek" népes tábora. Egy részüket státusuk megnevezésével külön jegyzékek vagy maguk a portaösszeírások vették számba (ezek száma kb. 5700), a többit majorsági és más elemekkel keverten regisztrálták (több mint 700-at). A számbavétel hiányosságainak pótlására néhány százas többletet föltételezve, együttesen 7000-en lehettek. 5 Az országterületet félkörben — néhol kettős félkörben — övező erdős hegységi nagybirtokzónán innen — tőle nem nagy távolságra, szinte mindenkor sík földön — húzódik az a sáv, s A birtoktalan nemesek problémáira 1. Maksay 1980. Le pays 20—21. (Számukat ott 8000-re becsültük.) Egy későbbi kimutatásunkban (1. 3. táblázat) azért található csupán 6800 egytelkes, mert ott csak a külön rovaton fölvettekkel számolhattunk. Ugyanott a majorsági és más elemekkel összeírott szegény nemesek a közölt táblázatok „all." és „egyéb" rovatain találhatók meg.
