Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
már férje temetésén is megjelent. 203 . Az elhalt férj családja azonban nemegyszer tiltakozott a házasság ellen, máskor, jogaira hivatkozva, követelésekkel lépett föl. 204 Ám a szülői tekintély és anyagi érdek mellett néha már a fiatalok számára is meg-megnyílt a lehetőség személyes szimpátiájuk érvényesítésére. Reneszánsz olvasmányok és az individualizmus valamelyes ráhatása nélkül aligha írta volna Majláthné a fivérének, Nádasdi Tamásnak Gyczy Györgyről, hogy már több leányt is ajánlottak Gyczynek, „de még egy sem tetszett neki úgy, mint ez" (ti. a Baradics leány). Persze első helyen itt is a leány apjának a minősítése jött számba: „tisztes ember és jószága is vagyon, ha neki tetszenejék és kd akarnája jó volna elvenni", Nádasdi beleegyezését ugyanis mindenképp meg akarták várni. 205 Úgy tűnik, Majláthné fiának is személyes kívánsága volt, hogy a királyné prágai udvarában élő Bánffy lányt feleségül vehesse, természetesen csakis nádor nagybátyja beleegyezésével. 206 A nagyúri udvar életének forgatagában a házaspárok hétköznapjai ritkán voltak alkalmasak meghittebb viszony kialakításához, mint ahogyan a házasság funkciója sem ez volt, hanem a család biológiai és vagyoni állagának fenntartása, bővített továbbvitele. 207 Mindez nem zárta ki az udvarias vagy akár a szeretetteljes jó viszonyt, ahogyan a jegyesek egymást húgomnak, bátyámnak szólították, s ahogyan az apák a legkeresztényibb szeretet megindító hangvételével kérlelték újdonsült vejüket az ifjú feleség hibáinak kijavítására, a kezdeti nehézségek áthidalására („nagy egyességbe, szeretetbe éljetek egymáshoz" — írta Forgách Imre vejének, Révay Ferencnek). A családfői tekintély ebben az esetben is, de mindenkor is vitán felül állott. 208 Másfelől persze előelőfordultak gyűlölködésbe torkolló, akár gyilkossággal befejeződő házasságok is. 209 A gyermekeknek csupán piciny korukban jutott ki az anyai vagy dajkái dédelgetésből, a serdültebb korúakat a szokásnak megfelelően legtöbbször más (rokon vagy jó ismerős) családhoz adták ki; Zrínyi Miklósnak egyszerre 3 leányát és 2 fiát 1561-ben. 210 Az apák igyekeztek fiaik, vőik pályáját idejekorán egyengetni; Zolthay István a kanizsai őrség tisztjei közé ajánlotta be vejét, Kaczor Imrét. 211 Az idegen szolgálatba állított fiú otthoni vagyon-, jövedelemrészét megőriztették annak visszatértéig. 212 Bizonytalan sors várt gyámjaik mellett az árván maradottakra. A léhaságra hajlamos Majláth Gáboron anyja rajta tartotta a szemét, és szükség esetén kemény feddésben részesíttette a nádor-nagybácsival; más gyámok azonban kijátszották a rájuk bízott fiatalokat. 213 A rokoni kapcsolatok összetartó ereje ebben a korban sem csökkent a patrilineáris öröklési rendnek megfelelően, különösképp a férfiágé. Szorult helyzetbe került úr számíthatott a rokonok segítségére, közbenjárására. így védelmezte — haláláig — Thurzó Elek Perényi Pétert, a sógorát, 214 így sietett a nagyszámú rokonság a gyilkossággal vádolt Forgách fivérek megmentésére, 215 így tett kísérletet Balassa János és Dobó István elfogatásakor (1568) feltételes szabadon bocsátásukra az unokatestvér, Balassa András. 216 Mintaszerű rokoni kapcsolat példáját adta 203 1571. Takáts: Magyar nagyasszonyok 214. 204 Korponay J.: Abaújvármegye monographiája. Kassa 1878. 43. — Palásthyak II. 62—64. 205 NT csal. lev. 156. 206 Uo. 171, 173. 207 Stone 240. 208 Kitűnik ez pl. Nádasdi Tamás feleségével folytatott, jól ismert levelezéséből. A nádort még édestestvére, Majláthné is „tekintetes, nagyságos uram"-nak szólította. Nt. csal. lev. 157. és passim — Levelek Forgách Zsuzsanna történetéhez. Közli: Deák Farkas. Történelmi Tár, 1886. 284. — A jegyesekre egymás közt: Radvánszky 1883. 223. 209 Ghymesi Forgách Ferenc nagyváradi püspök magyar históriája. Pest, 1866. Magyar történelmi emlékek II. oszt. 16. (alább: Forgách) 32, 382. 210 Takáts: Magyar nagyasszonyok 124, 127. 211 Takáts: S.: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. é. n. 160. 212 Berzeviczy 1899. 35—37. — Apára és fiára: Szerémi Gy.: Magyarország romlásáról. Bp. 1961. 116. 2,3 Forgách 114. — IstvánfTy 184. — Majláthra: NT csal. lev. 158—161, 167. 214 IstvánfTy 166. 215 Uo. 207. 216 Uo. 332.
