Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Nádasdi Tamás, testvérévé fogadta nővére férjét, Majláth Istvánt, s vele Szalay Jánost, „coniunctissime" élve velük mint „maximi amici"-val, és a királytól kapott adományokat is megosztva velük. 217 A politikai ellenfél pártjára átallok gyakran csábították magukhoz rokonaikat is. 218 Amikor meg a testvérek, rokonok ellenségként álltak szemben a két párt oldalán, akkor sem került sor vérontásra, 219 sőt somlyai Báthori András 1564-ben, amikor Atya helység és kastélya neki hódolt, saját lovaival és szekerén szállíttatta el az ellenpárton álló tulajdonos (Büdy Mihály) családját és ingóságait, pusztán a Büdy sógorával, az érsek-kancellárral ápolt régi barátsága jegyében. 220 Annál elkeseredettebb testvérharc robbant ki egyszer-egyszer közös birtokosok között, anyagi érdekek miatt. 221 Őket bélyegezték meg a széphistória-író sorai: „Rokonság, atyafi atyafiakat kerget. Az atya a fiát, fia atyát kerget." 222 FAMILIARITÁS A jómódú urak családját a tágabb értelemben vett „família" tagjai egészítették ki, akiket az európai társadalmakban évszázadokkal azelőtt kialakult és változatlanul megmaradva továbbélő függő viszony kapcsolt dominusukhoz. A leggazdagabbak udvarában familiárisok, szervitorok egy része, az aulicus familiárisok uruk közvetlen közelségében éltek mint az udvartartás részesei, más részük távolabb eső várakban, településeken tartózkodott, mint gazdasági, katonai, igazgatási feladatok végrehajtója. Ahol sokan voltak, ott a lépcsőzetes függés rendjét alakították ki köztük. Nádasdi Tamás udvarában még annak a Zoltán Imrének is volt szervitora (Harankovith György személyében), aki — ti. Zoltán — néhány évvel korábban még „szabó mivet gyakorló" legényként élt az udvarban, s úgy lett komornyikká, udvari sáfárrá, pénz- és élelemelosztóvá, victualium praefectussá. Harankovith pedig 1550-ben már „örökké való szolgálatról" biztosította őt (az én uramnak.. .az te kgd szolgája). 223 A nagyúrnak éppen népes udvara adott igazi tekintélyt. Az 1556-ban János Zsigmond oldalára átálló Bebeket, Perényit és Tárczayt a közel egykorú történetíró „multis et magnis clientelis potentes"-ként jellemezte. 224 Középbirtokosok legfeljebb egy-két nemes szervitort tartottak; Cseley Kelemen 1528-ban egy ilyen „nemes famulusát" küldte tárgyalni a kassai bíróhoz. 225 A kisebb nemesek tekintélyes részét a másik oldalon, a szolgálatvállalók sorában lehetett megtalálni. Sopron megye rovásadójegyzékből (1549) ismert 54 közép- és kisnemesi birtokosa közül legalább 24 állott szervitori szolgálatban, további 20-nak pedig — vele azonos nevet viselő — atyafia. 226 A famíliák létszáma az idők során csak növekedett, a csökkentésükre irányuló törekvések alig hoztak eredményt. 227 Oláh érsek halálakor (1568) az udvarában tartózkodó világi „familiárisok" száma 99 volt (5 komornyikkal, étekfogóval és lovászmesterrel, 2 kapussal, 3 szabóval, 2 borbéllyal, 1 kováccsal, 1 ételosztóval, 5 szakáccsal, 2 lovásszal, 3 kocsissal és 11 gyalogossal együtt). 228 Nádasdi Tamás udvarában a század közepén egyebek mellett 2 prefektus, 1 kapitány, 1 2,7 Uo. 267. — NT csal. lev. 218. 218 Istvánffy 330, 332. 2,9 Uo. 269, 294. — Forgách 114. 220 Istvánffy 290. 221 Adatok a XVI-ik század történetéhez. Közli: Bunyitay V. Történelmi Tár, 1887. (alább: Bunyitay) 356. s köv. 222 Varsányi Gy.: Egy szép história az persei királyrul, kinek Xerxes neve. Bp. 1979. In: Balassi Bálint és a 16. század költői. I. 842. 223 4 00 magyar levél 24—27, 65—66, 68, 75—76. 224 Istvánffy 244. 225 Két magyar levél Kassa város levéltárából. Közli: ifj. Kemény L. Történelmi Tár, 1890. 200. 226 Maksay F.: Sopron vármegye birtokos társadalma a XVI. század közepén. Soproni Szemle, 1979. (alább: Maksay 1979) 162. 227 Nescio, qualiter hanc familiam castrensem, quam foris in allodiis diminuerem — írta 1556-ban Zaberdinus. Komoróczy 28. 228 Adatok Oláh Miklós esztergomi érsek életéhez. Közli: Kárffy Ö. Történelmi Tár, 1901. 467—468. 4 Maksay 39
