Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Nem csoda, ha a velencei követ a maga benyomásai alapján rendetlen életűnek jellemezte a magyarokat. 263 Számos példáját lehetett persze találni a hűséges barátságnak és a fegyelmezettebb viselkedésnek is, 264 jóllehet az egészségtelen ivóvíz miatt szüntelenül fogyasztott bor meg a nehéz ételek szinte állandósították a rossz közérzetet s vele az ingerlékenységet. A nemescsaládok baráti kapcsolatait, réteghelyzetét, ha nem is teljes hűséggel, mégis jól tükrözik azok a névsorok, amelyeket a végrendelkezők testamentumuk végrehajtóiról összeállítottak (főtutorok, executorok, testamentáriusok vagy csak egyszerű tanúk nevei). A főtutorokat ugyan, akiknek tekintélye csupán végső biztosítékát nyújtotta az írás érvényének, felsőbb társadalmi rétegből szokták választani, a többiek azonban szükségképp a legbizalmasabb baráti családokból kerültek ki. Nyáry Ferenc lovászmester 1551 -ben kelt végakaratában a királyt kérte a testamentum megerősítésére, nyolc executora közül csupán Bogáthy János, Tardy Gáspár és Zichy (Literátus) Bernát meg a rokon Nyáry János nem voltak főrendüek, a többi — Mérey Mihály személynök, Oláh Miklós püspök-kancellár, Újlaky Ferenc püspök-helytartó és Nádasdi Tamás országbíró — mind a királyi tanács tagja. 265 Serédy György rokonain kívül nem vont mást be végső rendelkezésének dolgába (az Alaghy-sógorság 6 tagját, és 4 Serédyt). 266 Telekessy Imre, a szerény vagyonú kassai kapitány és self-made-man 1560-ban első főtutorául magát az uralkodót, nagy jótevőjét választotta s mellé 3 nagyurat: Nádasdi Tamás nádort, Perényi Gábor abaúji főispánt és Zay Ferenc királyi tanácsos-főkapitányt. Hét executora azonban Forgách Ferenc kivételével már csak környékbeli nemesember volt. 267 A nagynevű családba nősült Gothói Miklós, garai Bánffy Kata férje egy kivétellel mágnásokkal hitelesíttette 1557-ben kelt végső akaratát. 268 Az Erdélybe került nagyúr, Gyulaffy László ezzel szemben csak a helyi prédikátort és néhány nemesembert hívott tanúkul 1578-ban. 269 A Sáros megyei Berzeviczy Kristóf testamentáriusai szomszédos földesurakból meg a rokonságból kerültek ki 1550-ben", 270 Guary Márton pedig Vas megyében 12, javarészt környéki nemest kért meg végrendelete hitelesítésére (1567). 271 A kisnemes Palásthy (Hont megyében) beérte gyóntatójának (a csábi plébánosnak), özvegy nővérének meg egy jobbágyának a tanúságával ahhoz, hogy végakarata teljesültét biztosítva lássa. 272 Testvérviszály elsimítására jómódú birtokosok körében ugyancsak a helyi középnemességből volt szokás békebírákat kérni. 273 Az uraknak a velük egyenrangúakon kívül jobbágyaikkal volt a legtöbb kapcsolatuk. Az országot járó külföldiek, hazai polgárok és a közállapotokat mérlegelő értelmiségiek közül többen úgy látták, hogy a magyarországi jobbágyoknak a rabszolgákéhoz vagy a barmokéhoz hasonló bánásmódban van részük. Hogy ezt időnként maguk az urak is szánva-bánva látták be, és egy-egy megyegyűlési határozat is keményen megbélyegezte, alig változtatott a tényleges helyzeten. 274 263 jsj e | v i ver ' sono disordinatissimi. Bátorságuk, fáradságtürésük elismerése mellett. Fiedler 200—201. 264 A nádor, bécsi betegágyában: nem hitte volna, „hogy annyi jó akaró barátim legyenek, az mennyit im mast esmerök." NT csal. lev. 62. 265 Lib. reg. II. 1551. 266 Lib. reg. III. 1557. 267 Eszenyi Csapy Ferenc, Paczoth János, Vékey Ferenc, Jakossyth Ferenc, Keresztes János, Rádóczi Gyárfás deák. Komáromy 1891. 140—145. 268 Révay Ferenc, Lossonczy István, Török János és Ferenc, Zay Ferenc, a váci püspök, valamint a közrendű Muthnoky. Lib. reg. III. 1557. 269 Ks.: Vegyes közlések 595—598. 270 Berzeviczy 1899. 35—36. 271 Sörös 1905. 265. 272 Palásthyak II. 19—21. 273 így a Bihar megyei Telegdyek esetében (1561): Bunyitay 358. 274 Brutus: apud Vngaros.. .plebs addicta non meliore conditione, quam empta mancipia servit: Brutus János Mihály Magyar históriája. 1490—1552. Közli: Toldy F., Nagy I. Pest—Bp. 1863—1876. Magyar történelmi emlékek II. oszt. 12—14. (alább: Brutus) III. 159. — Bajor szemlélő a nyugati országokénál elnyomottabb magyarországi parasztokról: Nemeskürty I.: Ez történt Mohács után. Bp. 1966. 257. — 1552. Erdélyi szász beszámoló (Pomarius Keresztélyé) a pozsonyi országgyűlésen elhangzott beszédről, benne a
