Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Az egykori személyes, illetve levélbeli érintkezésbeni alázatos, tiszteletadó vagy leereszkedő megszólítás és hangvétel juttatta kifejezésre a társadalmi, életkori és más különbséget. A nagyúrnak „nagyságos", „kegyelmed", „nagyságos", illetve „kegyelmes uram" megszólítás járt, egyenlő és alacsonyabb rangúak leggyakrabban a „kegyelmed", „vitézlő uram", „bízott barátom" és hasonlók, vagy egyszerű tegezés, rokonoknak a „szerető atyámfia" típus. Bornemisza Pál, a bécsi udvar fontos embere, nem sokkal utóbb püspök, „Jó Sárkán uram"-nak szólította Nádasdi főudvarmesterét. „Kérlek és hagyom is, hogy ahonnét lehet.. .pénzt... szerezd" — utasította Báthori András országbíró az egyik tiszttartóját. „Isten hozzátok, édes jobbágyaim" — búcsúzott parasztjaitól érzékenyen, örökre az Erdélybe költöző Gyulaífy László. 275 Az egykori nemesi magatartás jegyei közt fontos szerep jutott a származástudatnak, illetve a származás büszke hangsúlyozásának. A nemesi famíliákban ugyan kezdettől fogva mindenkor gondosan számon tartották a férfielődöket, századokra visszamenően is, de a nemesség fő ismérve nagyon sokáig mégsem ez, hanem a nemesi jogú birtok maradt. Csak a 15. század folyamán kezdték az utóbbival szemben a származást, s a nemességbizonyító oklevelet hangsúlyozni. Védekezés volt ez — akárcsak Európa más országaiban — a kiváltságos osztály felduzzadása, a régiek számára nem kívánatos elemek behatolása ellen. 276 A reneszánsz értékrendjében az „erények" mellett nem kis súlyt kapott a régi családokból való leszármazás is. Az olasz Brutus úgy látta: „nulla certe gens habetur, apud quam sit honestius et magnificentius nobilitatis nomen: quam apud Hungaros." 277 A királyi kancellária 1554-ben jónak látta az újonnan választott nádor kondícióiba is beilleszteni — kiemelkedő erényei mellé — a régi, előkelő családjára való hivatkozást (qui famíliám suam alioquin vetustam et nobilissimam suis praeclaris virtutibus plurimis, illustrasset). 278 A Berzeviczyek armálisának (1559) vagy Bobest Jakab nemeslevelének (1563) arengájába egyként beillesztették a régi családok méltatlan lehanyatlásáról, majd újabb felfényléséről koncipiált szöveg variánsait, itt sem mellőzve a „virtus nobilissima" erős hangsúlyát. 279 Nádasdi a horvát arisztokráciából jött rokon leány, Szluny (Frangepán) Anna („ki noha szegin de nagy és jeles nemzet") kiházasításakor szükségesnek látta, hogy „az ü rendihez és nemzetihez képest" való ruhákat adjanak vele. 280 A személyes érték csak kivételes helyzetekben került szembeállításra a származással. Batthyány Ferenc az uralkodónak tett szemrehányásai során nem átallotta nagy reneszánsz királyunkat, Mátyást példaképül Ferdinánd elé állítani, hogy hadvezéreit ne származásuk, hanem hozzáértésük szerint válogassa meg. 281 A régi nemescsaládokból származók nehezen fogadták be és szívesen kirekesztették volna maguk közül az újonnan jötteket, különösen ha azok nem az ideálnak tekintett hadi érdemek útján jutottak a nemesi kiváltságokhoz. Iszkóczy Balázs a Surdiss testvérek szerint „nem akarta be venni kegyetlen jobbágyelnyomásról: Oklevelek a magyarországi reformatio korából. Közli: Fabritius K. Történelmi Tár, 1881. 465. — Bornemisza a bánásmódról (úgy igazgatják a népet az ispánok, mint az igába való barmokat): Bornemisza 233. — Zala megyei statútum az állatok és a foglyok módjára kezelt jobbágyokról: Csánki V/l. 35. — Nádasdi Tamás szánakozó és fogadkozó szavai: NT csal. lev. 35. — Emlékek a ... Majthényi bárók és urak családi levéltárából. Közli: Szerémi. Történelmi Tár, 1897. 35—36. L. még: Maksay 1979. 169. 275 Arch. Nád. Lev. Sárkány Antal Nádasdi Tamáshoz 1546. és passim. — 1556. 400 magyar levél 205. — Véghely D.: Adatok Gyulaffy László (III.) életéhez. Századok, 1869. 498-^499. 276 Bónis: Hűbériség 473. 475. — Maksay 1980. Le pays 7. siköv. — Fügedi 12. s köv., 78. 277 Brutus: III. 43. — Verancsics Török Bálintról mint „vir summo loco natus et in rei militaris scientia ac fortitudine maximi nominis"-ról beszél, Bebek Ferencet pedig így jellemzi: „adolescens honesto loco natus, ingenioque et militari glória haud postremus": Verancsics összes munkái. I. 44, 46. — Vö. még Stone 304. Az erényhez a jó erkölcsön kívül jómodor, ismeretek, katonai készségek tartoznak. 278 Lib. reg. III. 1554. 279 1 563. „Antiquas familias temporum iniuriam collapsas ad suum pristinum splendorem veluti postliminio reductas" a jó fejedelem helyezi vissza stb. HO II. 452—456. — Berzeviczy 1899. 37—39. 280 NT csal. lev. 48—51. I // f 281 Takáts S.: A magyar múlt tarlójáról. Bp. 192?. J15.
