Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Bevezetés

• udvarbeliek és majorságiak (valamint állataik) számára osztották ki, illetve költötték el: a bornak nagyobb, a sörnek kisebb fele szolgált hasonló célt.

158 Mindebben pedig még nincs benne a személyzet készpénz- (és ruha-) járandósága. A veszélyeztetettebb területek várai és domíniumaik a nagyobb létszámú őrség tartása miatt még többet igényeltek, bár ilyen helyeken a zsoldostartást kincstári hozzájárulás segítette. Az uradalmi központok és majorságok személyzetének létszámáról járandóságairól (az udvarbírótól a béresekig és napszámosokig) az eddigi irodalom is megfelelő tájékoztatást nyújt.

159 Hogy milyen terhet jelentett egy-egy nagyúr számára a reneszánsz udvartartás kötelezően osztentatív, elkerülhetetlen költekezése, azt maguk az érdekeltek érezték legjobban: Pethő János (utóbb asztalnokmester) 1560-ban új berendezkedésével kapcsolatban panaszolja el: „immár elköltem az ledérségtől és a hol ezelőtt más jámbor uraimmal volt asztalom, most házam népe vagyon és kétezer kell főznöm."

160 Ez az életmód a kívülállónak, különösképp a jó keresztény életvitel prédikátor-őrének szemével igencsak elítélendőnek látszott. „Lovászuk, kulcsáruk, szakácsuk, virrasztójuk hogy el ne fogyjon, arra nagyon vigyáznak", „tíz-húsz agarakat nem kémélnek hizlalni, vendégre 20, 50 vagy 100 tál ételt akarnak főzetni, a kezüket is borban akarják megmosni. Még a lovakat is borral itatni." Megbélyegzésben részesül a tékozló, aki „zabálódásra, tobzódásra, részegségre, friss öltözetre, ... játékra, idestova való mulatságra" költi vagyonát.

161 A hazánkban megforduló idegeneknek a nagyurak nagy borfogyasztása és fűszerhasználata tünt fel leginkább.

162 Reálisabban tükrözi az uradalmi átlagkiadásokat a nagyúri udvartartások egy-egy megmaradt számadási naplója. A Thurzók galgóci uradalmának már ismert számadási bejegyzései szerint az 1545. július 2. és 1546. június 25. közt kiadott 4870 Ft a következőképp oszlott meg.

163 Ft Az úrnő (Thurzó Elek özvegye) kezéhez és az ő szükségleteire 1564 Az úrnő és familiárisai konyhájára, lakodalomra 657 Officiálisok, béresek, katonák fizetésére, szükségleteire 1456 Iparosok fizetésére 123 Szőlőművelésre 23 Termény- és állatvásárlásra (ebből borra 3oo Ft) 477 Dézsmabérletre 550 Egyébre 20 4870 Az a 187 Ft, amelyet Nádasdi Tamás tiszttartója az 1550. évi pozsonyi országgyűlés alkalmából kézhez vett, és amelyből Sárvártól az úr és kísérete (mintegy húsz fő) útiköltségeinek, 158 Csáky kassai lt. fasc. 48. 159 Komoróczy 39. s köv. — Zimányi 1968. 32, 44. — Maksay 1958. 19. — Urbáriumok 29. — E kiadások mellett elhanyagolhatónak tűnnek a mezőgazdasági termeléssel járó dologi költségek, valamint az alamizsnák, a parasztoknak nyújtott időnkénti támogatás. 160 Komáromy 1904/Pethő, 415—416. 161 Bornemisza 226, 230, 231. 102 „Bueno piú che non fanno li Tedeschi et nel mangiare grandissima quantitá de Spetierie" — írta Soranzo velencei követ: Fiedler 201. Arch. Thurzó id. hely; a forinton aluli összegek kerekítésével.