Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Abaúj megye 1553
módosabb urak földjén — igazi allodiumok, ugyanakkor azonban a kisebb birtokosnemesek nem egy kúriája meg, mint látni fogjuk, aligha szolgálta majorgazdálkodás céljait. A kisnemesek 52 helységének túlnyomó része a megye délnyugati részén feküdt (közülük 9-ben 5-ön felül volt a kúriák száma), az északabbra eső falukban csak 1—4 (egy esetben 5) kúriát regisztráltak. A jászói konventén kívül jelentősebb egyházi birtok volt Abaújban a szepesi káptalané, a széplaki bencéseké, a mislyei premontreieké, valamint az egri püspöké és csupán néhány porta a pálosrendé. Együttesen 283,5 portát birtokoltak, a megyei porták 13,6%-át. Kassa és Eperjes polgáraira mindössze 65 porta jutott, a megyeiek 3,1 %-a. Porta % 100 portán felüli birtokok 933 44,6 11—100 porta közti birtokok 425,5 20,4 0—10 porta közti birtokok 732 35 Összesen 2090,5 100 2 A megye 214 pusztatelke nagy területen szóródott; csak kevés tulajdonos birtokairól hiányoztak teljesen, köztük a király 2 mezővárosából, Semsey, valamint 3 egyházi testület jószágairól. Több más nagyúri birtokon is csak elenyészően kevés pusztát találtak (Báthorinál, Perényi Ferencnél, Serédynél), a másik Perényi meg néhány közép- és kisbirtokos úr földjén viszont annál többet. Az északi régiókban, hegyek közt és hegyek alján feküdt az a két település (Felsőtőkés és Somodi), amelyekben kiemelkedően nagy mennyiségű lakatlan telket írtak össze. A pusztulás — amelyről csaknem minden esetben megtudjuk, hogy az összeírás évében vagy az azt megelőző évben történt-e — kb. az esetek ötödrészében tűzvész következménye volt. 3 A nagyszámú (1914,5) zsellérből kevesebb jutott a nagybirtokokra (portaarányuk viszonylatában), különösképp Báthorira, Perényi Ferencre és Serédyre. Feltűnő a teljes hiányuk Rudnokon, s nagyon kicsiny a létszámuk a jelentős népességű Szepsin, Szikszón, Fonyon. Középés kisbirtokon egyaránt az átlagosnál többen éltek közülük (ott is egyenlőtlen megoszlásban); számuk nem egy helyütt a telkesjobbágyok többszörösét tette ki. Abszolút számukat tekintve Gönc mezőváros, a mellette fekvő Héce meg más népes helységek adtak szállást a legtöbb zsellérnek. A 170 újtelepítésü jobbágy látszólag elég arányosan oszlott meg nagyobb és kisebb birtokok között; ez a kép azonban bizonyára torzított, az összeírásban név nélkül említett „nemeseknek" a kisbirtokosok közé sorolása miatt. Négy egyházi birtokon (a jászói és a mislyei premontreiekén, az egri püspökén és a szepesi káptalanén), Kassáén, Czéczeyén és Serédyén éltek viszonylag nagyobb számban, a helységek közül Fonyon (18-an). 4 A megye majorságait, mint már utaltunk rá, igen nehéz számbavenni. A birtokosnemesek jószágán összeírt 31 nemesi kúriát (ebből Báthorié 4, a 2 Perényié 3, Horváthé 3, a Kinizsyeké pedig 10) javarészt majorsági gazdálkodás színterének tekinthetjük, a Kinizsyekét — kevés porta mellett sok kúria — inkább nemesi udvarházaknak. 5 2 A 0—10 porta közti kategóriába kellett számítanunk az összeírásban név szerint meg nem nevezett és „nemesek" gyűjtőnéven regisztrált birtokosokat is. 3 A legnagyobb tűzkárokat Felsötőkés (14 telek), Somodi (6 telek), Felsőkázsmárk (5 telek), Szepsi és Saca (3-3 telek) szenvedték. 4 Az összeírok az új telepesek esetében is feltüntették, hogy az évi vagy előző évi megtelepedésről volt-e szó. 5 A táblázatban valamennyi az „all." rovatba került.
