Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Abaúj megye 1553
A 15 molnárporta 6 a legkülönbözőbb birtokkategóriák között oszlott meg, egynél több csak Perényi Gábornak és Perényi Ferencnek jutott közülük. Bírók 7 a legtöbb helységben összeírásra kerültek, a népesebb településeken (elsősorban a városokban) 2 vagy annál több is. A megye 12 mezővárosából, illetve 1 bányavárosából (Telkibánya) a lakók számát tekintve magasan kiemelkedett Gönc, Szikszó és Szepsi (az előbbiben 129 + 86, a másodikban 120+ 18, a harmadikban 86+17 portát, ill, más egységet írtak össze). Jelentős volt még Szántó, Szina, Jászó és Nagyida népessége is (48 + 23, 35 + 36, 22 + 34 és 18 + 34 portával, illetve más egységgel). Forrón, Kázsmárkon, Nádasdqn, Szinyén, Telkibányán és Vizsolyon azonban már csak a nagyobb — vagy éppen közepes — községeknek megfelelő lakosságot találtak. Néhány helység ugyanakkor jóval több családot fogadott magába az utóbbi kisvárosoknál: Göncruszkán, Hécén, Alsómecenzéfen és Perényen az 50-et is felülmúlta a porták és más egységek együttes száma. (További 26 község esetében az a szám 30-on felül, 47 másban 20-on felül volt.) A portaarány tanúsága szerint a megye úrbéres népességének több mint egynegyede lakott városokban, bár e városok kisebbik része az egykori mérce szerint is aligha felelt meg a mezővárosi kritériumoknak. A mező- (és bánya-) városok csaknem mind nagybirtokokon feküdtek (a jászói prépostságra 1, a többire 2-2 esett). Két jelentéktelen — nem is következetesen oppidumnak hívott — városka jutott csupán közép- vagy kisebb birtokosoknak. A rovásadójegyzék 118 helységének adatai az 1558. évi gabonadézsma-jegyzék adataival vethetők össze. 8 A rovásadó portáinak és többi egységeinek összegénél alig valamivel több a dézsmajegyzékek dézsmafizető és más (zsellér, kereszténypénzfizető) személyeinek együttes száma (1973:2014). Mivel a tizedszedők a nem termelő (illetve fogyatékos termésű) népesség összeírásánál nem mindig jártak el kellő alapossággal, érthető, hogy a rovásadó zsellérszáma több mint négyszeresét adja a dézsmajegyzékek zsellér (kereszténypénzfizető) kategóriájának (896:218). Ezt a hatalmas többletet is tekintetbe kell tehát vennünk akkor, ha másfelől megállapítjuk, hogy a dézsmafizetők (a dica újtelepítésü, iparos és „egyéb" egységei mint föltehető tizedfizetők számának a dézsma-beszolgáltatókéból való levonása után is) kétszer annyian voltak, mint ahány porta a rovásadójegyzékben (1662,5:807,5). (Ha a dica zsellértöbbletét is dézsmafizetőnek tekintenénk, akkor csak 1,2 dézsmafizető jutna 1 portára.) Mód nyílik egy 1554. évi urbárium 21 helysége adatainak összehasonlító vizsgálatára is. 9 Itt az urbáriumban följegyzettek kb. 22%-kal vannak többen, mint ahány portát és más egységet a rovásadóba összeírtak (368: 302). Az urbárium zsellérei ugyancsak 20%-os többletet mutatnak a rovásadózsellérekkel szemben (176:146), az urbáriumbeli jobbágyok pedig (a levonandók levonása után) 33%-os többletet a dicaportákhoz viszonyítva (164,5:123,5). Abaúj megye név szerint ismert 1553. évi 34 birtokosából 22 volt régóta — legalább a 15. századtól — helyben birtokló, illetve helyben birtoklónak férfiági leszármazottja. Két tekintélyes domínium azonban, valamint 3 kisebb középbirtok nem sokkal korábban cserélt gazdát. Báthori Györgynek még apja, András jutott hozzá a Rozgonyi család megyebeli jószágaihoz, Rozgonyi Katalinnal kötött házassága útján. Serédy György csak közvetlenül az összeírás előtti években vehette át Regéc uradalmát, amelyet Ferdinánd, mint volt Zápolyai birtokot, már Mohács után fivérének, Serédy Gáspárnak adományozott. Forró, Garadna is királyi adomány útján lett a 6 A táblázatban az „ip." rovaton. 7 A táblázatban az „egyéb" rovaton. 8 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E !59.)comit. Abaúj 1558/1—5, lOésUrb. etConscr. (E 156.) 45/26 (benne a kisújvári dézsmakerület 1558. évi gabonadézsma-jegyzéke). 9 Uo. Urb. et Conscr. (E 156.) 45/36.
