Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Ha valamennyi középkori mezővárost korszakunkban is hasonló rangúnak fogadnánk el, akkor a portáknak (s némi módosulással az úrbéres lakosságnak is) a megyék legtöbbjében 10— 30%-a esnék ezekre a „városokra". Az említett városdeklasszálódás miatt azonban helyesebb, ha néhány százalékkal kevesebbet fogadunk el reálisnak. 403 A fönti aránynak csak néhány hódoltsági megye (dunántúli töredék megyék meg Nógrád) maradnak alatta, továbbá Torna és Ugocsa, amelyekben csupán egy-egy városka akadt, Zala, Vas és Gömör falulakó népességének hatalmas tömegeit közepes nagyságú mezővárosaik nem tudták ellensúlyozni, s így bennük az oppidumporták aránya csupán 10% körül mozgott. Ezzel szemben 30%-nál is magasabb városportahányadot mutatnak néhány északi megye (Liptó, Turóc, Zólyom, Pozsony, kis-honti kerület) adatai. 404 Pest és Külső-Szolnok megye esetében a hódoltsági városlakó-koncentrációval állunk szemben. 405 Részben a közép-alföldihez hasonló népességkoncentráció lehet a magyarázata Heves és Somogy megye kissé nagyobb számú civis portájának. A mezővárosoktól, városias településektől aligha különböztek sokban azok az óriásfaluk, amelyek portaszáma sok városét megközelítette vagy felül is múlta, néhány esetben a 100 fölé is emelkedett (Nádudvaré és Szováté, Szabolcs, illetve Bihar megyében). 83 faluban írtak össze 40nél több portát. Az ország jelentősebb földesúri városai túlnyomó részükben nagybirtokosok kezén voltak; érthető, ha a több száz portával rendelkező világi és egyházi nagyurak mindegyikére jutott belőlük, a legnépesebb városok közül egyenként másfél vagy kettő is Török Jánosra, a váradi püspökre (és káptalanjára), valamint a két Báthori Andrásra. Számos megye oppidumaiból alig vagy egyáltalán nem részesült más egyetlen nagyúron kívül (a király Mosonban, Komáromban, Árvában, Zólyomban, Máramarosban, Békésben, Báthori András Somogyban, Esztergomban, Révay Turócban, Pekry Liptóban, Lossonczy Kis-Hontban, Horváth Gáspárné Tornában, Fráter György Közép-Szolnokban szorította ki a többieket). A középbirtokosok inkább csak a kevésbé népes helységekben vagy a jelentős városok társtulajdonosaiként kaphattak helyet; az utóbbi esetben főként a bárókhoz közelálló, legfelső birtokosréteg tagjai osztoztak egymással vagy a nagyurakkal. A középbirtok csak néhány bizonytalan sorsú, hanyatló népességű megyében (Csongrád, Arad) vette át a vezető szerepet. Még kevesebbel kellett beérniük a kisbirtokosoknak, leginkább csak részekkel, kicsiny városkákban. Az egyházak jószágain — főpapokén vagy káptalanokén, középbirtokos rendházakén egyaránt — megfelelő volt az oppidumok aránya. Az ország parasztnépének etnikai megoszlásáról a rovásadójegyzékek csak kevés — és inkább közvetett — adatot szolgáltatnak. A legkevesebbet éppen a nyugati, északi és (Erdély felé eső) keleti határsáv szlovén, szlovák, német, ruszin és román lakosságáról, amelynek összefüggő tömbjei a 16. századi adóösszeírások idején már legalább 2—300 éve övezték az országközép magyar nyelvterületét. Sokfelé a helyi igazgatás sajátosságai, az országszerte általános falusi bírói szervezettől való eltérések utalnak a nem magyar népelemekre, ahogyan a nyugati határszél (főként Vas megye) német—szlovén faluinak judicatusai és valpotságai, Sáros, Zemplén, Ung és Bereg megye ruszinok lakta hegyvidéki részein a bírók helyébe lépő soltészok (Beregben kenézek) vagy Szatmár és Bihar helységeiben a román vajdaságok. 406 Az északkeleti megyék ruszin 403 A 15—16. század fordulóján Szabó István számításai szerint az úrbéres lakosság 1 ¡4—1/5 része volt mezővároslakó: Szabó, I. 1960. 22. 404 Zólyomban az összeírás sajátosságai folytán bányavárosi portákkal együtt, Kis-Hontban pedig az egész kerület portáinak több mint 1 /3-át kiadó Rimaszombat portáival. — Ezeknek a felvidéki megyéknek az esetében óvatosságra int, hogy számításaink a 18. századi oppidumokból indultak ki. 405 Pest megyénél hozzájárult ehhez a falutelepülések nagy részének dicabeli hiánya. 406 A „sajátosságok" említett példái szinte kizárólag nagybirtokokról valók, a nem magyar elemek legfőbb gyűjtőterületeiről.
