Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
é valamint két hódoltsági megyében és Hevesben) csak „szegény" jobbágyokat vettek számba. Ennek folytán indokoltnak látszott a két kategória adatainak együttes kezelése. Hódoltság és seregjárás kétségkívül igen sok helyen növelte nemcsak a puszta telkek, hanem a zsellérek-szegények arányát is; ez történt Esztergom, Somogy, Tolna, Nógrád megyében. Másutt (pl. Fejér, Komárom, Nyitra megyén belül) ugyanez a megnövekedett arányuk figyelhető meg a veszélyeztetettebb megyerész területén, akárcsak Beregnek, Zemplénnek és Szatmárnak a hadak útjától akkor még távol eső, mégis kiszolgáltatottabb, síkföldi tájain, mialatt számos hegyvidéki településen egyáltalán nem voltak ilyen szegény elemek. 389 Másutt gyökeresen eltérő jelenségnek lehetünk tanúi: az északkeleti országrész védett tájain (Sáros, Ung, Ugocsa, Szatmár, KözépSzolnok, Kraszna megyékben) az elnéptelenedett porták minimális arányát igen nagyszámú „szegény" (és zsellér) lakosság ellensúlyozta, a túlnépesedés itt pauperizációs következményekkel járt. Liptó megye más irányú szélsőségeivel — tekintélyes pusztaarányával és igen csekély számú zsellérével, szegényével — utal hasonló összefüggésekre. Itt a megürült telkek minden jel szerint a helyben maradóknak biztosítottak kedvezőbb lehetőségeket. 390 Ahol az elszegényedett elemek aránya nagy volt, ott kevés kivétellel minden településre jutott belőlük. Országszerte megfigyelhető azonban erőteljes koncentrálódásuk számos mezővárosban, uradalmi központban és más népes településeken. Máramaros 174 „szegényéből" 165 a huszti uradalom 4 mezővárosában élt, Ugocsának mind a 80 zsellére s az 517 szegényből 70 Nagyszőlősön. Akadtak ugyanakkor példák csekély rétegzettségü mezővárosokra is: Abaújban pl. a megye csaknem 2000 zsellérje közül Rudnokra egy sem jutott, s nem egy más városkára (Szepsire, Szikszóra) is csak kevés. Borsodban Diósgyőrön és Rudabányán igen sok elszegényedett úrbérest írtak össze, Miskolcon és Szentpéteren annál kevesebbet. Zsellérek és „szegények" birtokkategóriánkénti megoszlása nem sok helyen mutatott kirívó aránytalanságokat. A megyék többségére mégis jellemzőnek lehet tekinteni, hogy nagybirtokaikon az átlagosnál kisebb arányban adtak helyet ilyen elszegényedett elemeknek — akár az ottani kedvezőbb anyagi lehetőségek, akár az uradalmak jelentős részének már említett földrajzi elhelyezkedése miatt. Különösen jól érzékelhető a nagybirtok telkesjobbágyarányának kedvezőbb volta Szabolcsban, Beregben (itt nagy helyet foglalt el a királyi uradalom), Biharban, Somogyban. Más megyékre egy-egy kiemelkedően jómódú földesúr zselléreinek, szegény jobbágyainak teljes hiánya vagy igen alacsony arányszáma jellemző (pl. Drágfynénál, Brodarithnál Máramarosban, somlyai Báthori Andrásnál Szatmárban, Hallernál Zólyomban, Bakythnál Komáromban). A közép- és kisbirtokokra a fentieknek megfelelően a legtöbbször portaarányukhoz viszonyítva több zsellér és „szegény" jobbágy esett. Számos olyan kisbirtokos család volt, amelyik kizárólag zsellérekkel gazdálkodott. A mérleg nyelve mégis nem egy helyütt az ellenkező irányba billent, így a hódolt megyék jó részén (s velük Zalában), nemkülönben olyan tájakon, ahol a nagyurak kisvárosainak túlságosan elszaporodott szegényemberei okozták az egyensúly felborulását: Máramarosban — láttuk — a királynak, Szepesben Báthori Andrásnak a városai bővelkedtek ilyen elemekben, Ugocsában Nagyszőlős, Perényi János birtokközpontja. Perényi csupán a megyei porták egyharmadának volt ura, zsellérei és „szegényei" mégis felét tették ki a teljes megyei zsellér-szegény létszámnak. Tekintélyes volt a zselléraránya néhány felvidéki megye (Trencsén, Liptó, Gömör) bárói 389 Akadtak birtokosok — így Esztergom és Komárom megyében az esztergomi érsek, Nyitrában Podmaniczky és Ghyczy vagy Ostrosith — akiknek jószágán pusztatelkek és zsellérek egyként nagyszámban halmozódtak. A szegényföldü, több okból is „pusztásodó" Trencsén megyében is magas volt a zsellérek aránya. 3Q0 Bihar megye alacsony „szegény"-számai az összeírás sajátosságai következtében éppoly irreálisak, mint a hasonlóképp alacsony bihari pusztatelekszámok. Mosón, Nyitra vagy Pozsony megye zsellér- (illetve szegény-) adatait már elfogadhatóbbaknak tekinthetjük.
