Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Kevés, igencsak szétszórt és közvetett információval rendelkezünk arról, hogyan hasznosította a nemesség a maga olvasási készségét mindennapos gazdasági,jogi vonatkozású ténykedésében és azon túl. Szerény nemesi kúriákban és nagyúri várakban egyaránt őriztek kisebb-nagyobb terjedelmű iratanyagot, a gazdasági ügyvitel termékeitől a levelezésen át a jogbiztosító iratokig, esetleg verseket, széphistóriákat is, leginkább másolatban. Krakkó és Bécs nyomdái, majd a század közepétől a magyarországiak is évtizedről évtizedre nagyobb számú kiadvánnyal jelentkeztek közhasznú Qogi, vallásos, egészségügyi, szórakoztató stb.) nyomdatermékekkel, s olvasóik mindenekelőtt a nemesség rétegei voltak, mellettük csupán a városi és mezővárosi polgárok műveltebbjei. Könyvtári leltárakból a humanista nagyurak egyenként több száz könyves állományaitól (Nádasdinak csupán Zalaváron 127 könyve volt), középnemesek, értelmiségiek szerényebb, mégis nagy értékű könyvtáráig vezetnek, hogy az egyszerű iskolamester vagy kisnemes polcán már legfeljebb csak a kalendárium, a Tripartitum, a biblia és az énekeskönyv legyen megtalálható. A legműveltebb mágnáscsaládok váraiban a könyvtáraknak egyfelől a magas szintű oktatást kellett kiszolgálniuk, másfelől a pártfogolt vendégdeákokat, egy-egy írót, az odalátogató külföldi tudósokat s a nagyúr sokszínű udvarának és vendégtáborának változatos igényeit. Itt már szükségesek voltak a legfontosabb kézikönyvek is (szótárak, szójegyzékek, nyelvtanok, logikai, retorikai és más tankönyvek), továbbá tágabb kitekintést és nagyobb elmélyülést biztosító vallásos irodalom (szentírás-magyarázatok, elmélkedések, az egyházatyák művei, egyházjogi alapművek, breviáriumok, szerzetesrendi statútumok, a reformátorok munkái, bibliafordítások, hitvitázó iratok, katekizmusok, prédikációk), római jogi, magánjogi, orvostudományi szakmunkák, történeti és földrajzi müvek, világkrónika, kozmográfia, útleírás), az erazmista humanizmus írástermékei, latin és görög klasszikusok (fordításban is), levélgyűjtemények, a kortárs hazai szépirodalom legkülönbözőbb műfajai. 350 A külföldi egyetemek magyar látogatottságának eddigi tiszteletreméltó irodalma mellett sem ismerjük egyelőre, milyen arányú volt — teljes létszámukhoz viszonyítva — akár az arisztokrácia, akár a nemesség fiainak egyetemjárása. Ami a nagybirtokosságot illeti, a 10 leggazdagabb úr 351 közül csupán kettőnek (Nádasdinak és Serédynek) egyetemlátogatásáról tudunk, de 1 család (a Drágfy) kivételével valamennyinek voltak az ismert egyetemi matriculákban — még a 16. század közepe előtt — bejegyzett tagjai (lindvai Bánffy, Báthori, Bebek, Lossonczy, Nádasdi, Perényi, Serédy, Thurzó, Török). Az első 21 legnagyobb birtokos családjai közül csupán 5 nem küldött külföldre hallgatókat a mondott időben (Bakyth, Csoron, Drágfy, Nyáry, Országh), ebből az 5ből 2 újonnan, Mohács után meggazdagodott família volt. A kisebb nemesség neveivel ugyancsak sűrűn találkozunk a külföldi anyakönyvekben, de a hazai polgárszármazékok többségben voltak. Sopron megye 54 közép- és kisbirtokos famíliája közül 6 adott hallgatókat a bécsi, ill. az olasz egyetemeknek, 5 bárócsalád közül 2. 352 Tudjuk, hogy a Mohács előtti királyi kancellária közel 40 hivatalnokának mintegy fele járt külföldi egyetemre. 353 A mágnás- és nemesifjak, mint ismeretes, apjuk vagy valamelyik gazdag rokon, ismerős támogatásával jutottak el tanulmányaik színhelyére, a teológusok többnyire főpapi vagy szerzetesrendi támogatással. A reneszánsz nagyúr tekintélyét a pártfogoltak, a főpapokét az alumnusok számával is mérték. A magukénál alacsonyabb társadalmi helyzetű kísérők, néha nevelők voltak az ifjakkal, a bárófiúnak több nemesi kísérőt illett tartania. így gyűlhetett össze pl. egész magyar kolónia a „bécsi tanuló nemes uraimból", akiknek vigasztalására Bornemisza 1558350 Iványi B.: Könyvek, könyvtárak, könyvnyomdák Magyarországon. Bp. 1937. 32. s köv. — Régi magyarországi nyomtatványok 1473—1600. (Szerk. Borsa G. stb.) Bp. 1971. s köv. — A magyar irodalom története 1600-ig 279—411. 351 Ti. a legnagyobb számú porta tulajdonosai, köztük két esetben birtokló özvegyek férjei. 352 Maksay 1979. 160, 167. A Török családot akkor nem számítottuk az egyetemjárók közé. 353 Bónis 1972. 326. — Tonk S.: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. 171. s köv.
