Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
ban Elektráját ajánlotta. 354 Bécs, Krakkó, Prága, Bologna és Pádua, utóbb Wittenberg lettek a magyarországiak leglátogatottabb egyetemei. Nem az egyetemi fokozatok valamelyikének megszerzése volt a főcél — bár pl. Forgách Ferenc vagy Szilády Péter a magas doktori címet is megszerezte 355 —, hanem az erazmista műveltség meg a jogi ismeretek továbbfejlesztése. 356 Minden külföldjáró fiatal, arisztokrata, közép- vagy kisebb nemes egyaránt, aki csak közéleti szerepet vállalt a későbbiekben jói hasznosíthatta az odakint látottakat, így a közigazgatás sajátos rendjét, a nagyúri udvar viselkedésformáit, mint a honvédelmi harcok későbbi részese, akár a katonai taktika vagy a várerősítés új módszereivel is ismerkedhetett. 357 Az útjukról hazatérteket gyakran az addigi pártfogó ajánlotta további állásra, ahogyan Forgách Imre a maga diákját Kovacsóczy erdélyi kancellárnak. 358 A külföldjárók száma a század folyamán kétségkívül emelkedett, és a későbbiekben egyetemi tanulmányokkal már aligha lehetett volna olyan karriert csinálni, mint amilyen a Mohács előtt olaszföldi útjukról hazatérő és rövidesen a királyi udvarba került Nádasdynak vagy Serédynek jutott. De ha a hazatérő nem került is magas pozícióba, csaknem mindenkor megmaradt külföldi orientációja; a külföld felé forduló, azzal többnyire kapcsolatot tartó magyar birtokost nagy távolság választotta el osztályostársaitól, akiket a kardforgatáson, gazdálkodáson, vadászaton, mulatságokon kívül alig érdekelt más. 359 A magyarországi nemesség világképét, politikai szemléletét a család és környezet mellett elsősorban a hazai és külföldi iskolák alakították. A köznapi politikai csendéletet leghűségesebben a korszak magánlevelei tükrözik. Alapvető, sűrűn használt, más korszakból öröklött fogalom volt a „hazáé". Az urak írásaiban hol tárgyilagos, hol enyhén patetikus hangvétellel gyakran megjelenik a haza érdekében való cselekvés, a haza szolgálata, Batthyány Ferenc mintegy mentegetőzésképp említi nyomatékkal a főherceg előtt, hogy csak hazája szeretetéből írta neki, amit írt. 360 Hogy ez a „haza" területileg már nem a régi, azt mindenkinek tudomásul kellett vennie. A század közepén önálló útjára indult Erdély különállását az egykoriak is hamarosan érzékelték: Székely Lukács, amikor a Habsburgok rövid ideig tartó erdélyi uralma alatt odabent szorult, így fohászkodott: „Az kegyelmes Isten legyen velünk és vigyen engemet ki ez tender országból." 361 Kényszerűen tudatossá vált az ország megcsonkított állapota is: „Immár az magyar tartománynak jobb részét elrabolták az törökök... Budán vagyon császár, nem tombolhatunk mostan annyit, mint azelőtt" — írta Batthyány Ferenc unokaöccsének. 362 Az idegen nyelvű uralkodóval szemben hamar fölmerült a „magyarok" közös érdekeinek védelmi szempontja is, az az igény, hogy a „magyarok tudta nélkül semmit se határozzon, hiszen elsősorban az ő fejükről és az ő hazájukról van szó" — így hangzott Batthyány kérése a két uralkodóhoz. 363 Hasonló irányba mutattak az országgyűlések hosszú időn át meg-megújuló 354 Schulek 9. 355 Arch. Nád. Lev. Sárkány Antal Nádasdi Tamáshoz, Velence, 1555. márc. 28. Sziládyra 1. kötetünkben Trencsén m. bevezető szövegét. 356 Bónis 1972. 326. — A magyar irodalom története 1600-ig 273—274. 357 Basó Mátyás a katonai fegyelem elsajátítása végett is küldte gyámfiát lengyel földre: Istvánffy 184. 358 Kovacsóczi Farkas levelei. Közli: Szádeczky L. Történelmi Tár, 1892. 696. 359 Sinkovics 158. s köv., 171. — Komáromy: Száz. 545. — Nádasdi körének olyan szoros kapcsolatai voltak az olaszfölddel, hogy pl. a nádor magyarországi antikvitásokat készült küldeni a velencei követnek: Arch. Nád. Lev. Sárkány Nádasdi Tamáshoz 1555. febr. 24. 360 Takáts: Magyar nagyasszonyok 96,162,164. (Batthyány Miksához 1557). — Egészen más hangvételű a plebejus Szerémi írói mondanivalója „édes hazájáról", a haza pusztulásának ismételt megjövendöléséről, s hogy csaknem az őrületbe kergette öt: Szerémi: Magyarország romlásáról 27. 3(51 Komáromy 1907. 526—527. 362 Takáts: Magyar nagyasszonyok 170, 172. 363 „Ne sine scitu Hungarorum, quibus potissimum et de capitibus et de patria agitur, majestas sua quidquid concludat": 1533. Takáts: Magyar nagyasszonyok 164.
