Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Az alsóbb fokú tudnivalódat a nemesurak gyermekei, de különösen a nagyurakéi, általában otthon sajátították el, csak ritkán a káptalani, városi iskolákban. Ez a rendszer a várbirtokosoknál kiterjedt a rokonság, a barátok meg a familiárisi gárda gyermekeire (esetleg jobbágyrendü belső emberekére is), úgyhogy csak ritkán emlékeztetett a modern „magántanulói" rendszerre, hiszen a legjelesebb várakban a sok tanuló mellett lassan „iskolák" alakultak ki. A nagyúri udvar rangsorában megvolt a helye a „tanuló deákok"-nak. Kanizsay Dorottya végrendeletében a familiárisok után írtak róluk. 324 Az oktatás-nevelés munkáját pedagógus, mester, praeceptor, felsőbb deák végezte, népesebb tanulóközösségben több is; a leányokkal néhol apáca foglalkozott. A vezető mester, akinek elszegődtetése nem ment könnyen, nemegyszer nagy tudományú, szép karrier előtt álló ember volt. 325 Csabay Mátyás — praeclara studiorum suorum disciplina birtokában —, miután mindkét Dobó testvér családját hosszú éveken át nevelte és Dobóéktól „etiam ad studia promotus est", eredményesen pályázott a kassai városi iskola rektorságára. 326 Példamutató, a külföldiek előtt is elismert oktatómunka folyt Sárváron; 327 Sylvester János úttörő jelentőségű Grammatica Hungaro-Latiná-ja (1539) lehetővé tette a magyar írásnyelv széles körben való elsajátítását. Nem csoda, ha a Nádasdi-uradalmakban a 40-es évektől egyre nagyobb szerephez jutott a magyar nyelvű levelezés, hogy végül csaknem kizárólagossá váljék. Ugyanettől az időtől kezdve vált a Nádasdi-uradalmak írástudóinak mindennapos olvasmányává a sárvári nyomda másik terméke, Sylvester magyar Új testamentuma. Sárvárral mint művelődési centrummal csak Batthyány Ferenc németújvári rezidenciája vetekedhetett, az ország keleti szélén pedig Perényi Ferenc sárospataki udvara. Az oktatás, hogy a müveit nagyúr és környezete igényeit kielégítse, kétségkívül új, a középkorinál világosabb szellemben és humanista módszerrel folyt, és kiterjedt a klasszikus latin, görög, meg a kortárs szerzőkkel való foglalkozás mellett a korszerű műveltség más szükségleteire is, nem utolsósorban a természettudományokra. A latin társalgás gyakorlási módszere Heyden ismert kézikönyvéből rekonstruálható. 328 A saját várában tanulókat neveltető birtokos kisebb mezővárosában (pl. Nádasdiéknál Csepregen) alacsonyabb szintű oktatás folyt; a faluban anyanyelvi „parasztiskolák" működtek. 329 Mindez már csak a nemesség legalsó rétegének nyújtott tanulási lehetőséget, anélkül, hogy tagjai azt rendszeresen kihasználták volna. A fiatalok fizikai képességének kifejlesztése nemcsak korábban, a lovagkorban volt fontos része a nevelésnek, hanem most a hadszíntérré vált országban is kénytelenek voltak erre fokozott figyelmet fordítani, mint ahogy a humanista eszmény is ezt követelte. Verancsics úgy tudta: „a magyaroknak az a szokásuk, hogy az ifjúságot fárasztó és nagyon hitvány körülmények között nevelik, úgy hogy az előkelők és köznemesek fiait csak nevükről ismered föl, egyenlőképpen jut nekik szűkölködés, fagy, hőség, virrasztás, ütleg, bántalom, szidás, cselédpiszok... Úgy gondolják, hogy az erő kifejlesztéséhez és a katonai dicsőséghez vezető legjobb és egyetlen út, ha a fiúk megtanulnak tűrni." 330 Korán kellett a lovaglással és a vadászattal is ismerkedniük ahhoz, hogy utóbb harcban is, harci játékban is használhatóvá váljanak. 324 Takáts: Magyar nagyasszonyok 90. 325 Sárkány Antal írta urának, Nádasdi Tamásnak, Bécsből: „Toábá az mestert is mek szerzettem, ugyan jelesset és tudóst; akor is ot vala Olasz országba, Paduába, mikor mi ot valánk." Arch. Nád. Lev. 1557. máj. 25. 326 A hazai iskolázás történetéhez. Közli: ifj. Kemény L. Történelmi Tár, 1889. 799. — Vö.: Takáts: Magyar nagyasszonyok 12—13, 220. — Uő: Rajzok I. 8—14. — Pray II. 171—172. 327 Sinkovics 170—171. 328 Heyden Sebald „Gyermeki beszélgetése" 1531-ből. Közli: Dézsi L. Irodalomtörténeti Közlemények, 1897. 55—72, 209— 224,329—335. — Sulyok Ferenc Pécsről („az skolába") írta levelét édesanyjának és elfoglaltságával kapcsolatban megjegyezte: „azkor leckét olvastak". Kérte a mesterrel való megszerződést, pénzt és a „gazda" kifizetését, mert az ruhára valóval is ellátta őt: A pécsi iskola történetéhez. Közli: Pettkó B. Történelmi Tár, 1887. 802—803. — A korszak neveléstörténetére 1. Mészáros 156. s köv., 190. s köv., 217. s köv. A művelődésre: Klaniczay T. (szerk.): A magyar irodalom története 1660-ig. Bp. 1978. 276. 329 Takáts: Rajzok I. 18—19. 330 Verancsics A.: Emlékirata Fráternek nevezett Utissenius György életéről és tetteiről. Humanista történetírók. Bp. 1977.423.
