Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Nyitra megye 1549
Az „egyéb" rovat alatt a nagyszámú bírón kívül Szakolcán 19 nemesi házat, Újgalgócon 9 papi házat, Sissón a plébános házát, Sellyén 24 naszádos házait vették föl, a megye nyugati sarkában pedig (Szenicétől és Szobotistyától nyugatra) 13 helység 26 anabaptista házát. 5 Az összeírás a megye 36 olyan településéről ad számot, amelyeket utóbb városokként (mezővárosokként) tartottak nyilván (Brezovát, Jókőt és Miavát, mint láttuk, nem vették föl a jegyzékbe, Nyitrának pedig a káptalantól birtokolt egyetlen utcáját). Legnépesebbnek Galgócot találták (Ó- és Újgalgócon együttesen 150 portával és 83 további összeírt egységgel), ezt sorrendben Szakolca királyi város követte (105 portával és 29 más egységgel, az összeírok egyedül ezt nevezték civitasnak), majd Privigye (95 portával és 14 más egységgel). További 6 város portáinak és más összeírt egységeinek száma egyébként 50-en felül volt (Vágsellye: 42 + 45, Németpróna: 70 + 8, Holics: 39+18, Vágújhely: 49 + 9, Verbó: 55+1, Szenice: 46 + 9), végül 14-nél ez a szám csupán a 30 -at érte el (Bajna, Csejte, Farkasd, Komjáti, Kosztolány, Püstyén, Radosna, Radosóc, Sempte, Szkacsány, Nagyújlak, Ülmér, Végbelyó és Vitenc), 13-nál pedig a 30-nak is alatta maradt (Nyitra káptalani utcája, Bajmóc, Dejte, Gimes, Jablonca, Mocsonok, Nagytapolcsány, Sassin, Surány, Szentgyörgy, Szobotistya, Tura, Zsámbokrét). Hendlova és Udvarnok helységek számba vett népessége jelentősen felülmúlta a városok jelentős részéét (az előbbiben 78 portát és 10 más egységet, az utóbbiban 41 portát és 28 mást találtak); további 24 település összeírt egységei érték el a 30-as számot. A földesúri városok urai 3 kivétellel nagybirtokosok voltak; legtöbbet Székely Magdolna és társtulajdonosa, Báthori András, valamint Országh Kristóf mondhatott magáénak, az előbbi kettő éppen a legnépesebbeket. De több — s köztük néhány igen lakott — város jutott Bakythnak, Nyárynak, a nyitrai püspöknek és a Forgách famíliának s l-l jelentős az esztergomi érseknek meg Bánífy Lászlónak is. A fönt említett kiemelkedő faluk túlnyomó része ugyané családok, illetve egyházi intézmények neve alatt került számbavételre (Forgáchék és Nyáry kivételével), közép- és kisbirtokosoknak alig jutott belőlük. A megye lakosságnak mintegy negyedrésze esett a városokra (illetve az utóbb városnak minősülő településekre). A rovásadó-összeírás népességadatai összevethetők egy 4 évvel később készült gabonadézsma-jegyzék adataival, 6 továbbá egy közel egykorú urbáriuméval. 7 A tizedfizetők száma több mint 50%-kal múlta felül a rovásadó portáinak és más egységeinek együttes számát (1444:953), az érseki urbáriumban felsorolt jobbágyoké és más úrbéres személyeké pedig hozzávetőleg hasonló mértékben (448:339). Ha a szegény, az újonnan települt és az „egyéb" rovatba sorolt többi családfőt (148) tizedfizetőnek föltételezzük, akkor a levonásuk után megmaradó tizedfizetők száma 60%-kal magasabb a portákénál (1296:807). Az egész-, fél- és negyedtelkes jobbágyok 30%-os többletet mutatnak a portákkal szemben (294:226), ennél nagyobbat a néhány pusztatelekkel együtt (tehát nem egészen valósághűen) összeírt urbáriumi zsellérek a rovásadó zselléreivel szemben (194:77). A név szerint felsorolt 1549. évi tulajdonosoknak az 1548. évi összeírás alapján kiegészített száma 151 volt; jó kétharmad részüket (95-öt) teljes joggal tekinthetjük legalább a 15. század óta folyamatosan birtokló család férfiági tagjának (illetve régen helyben birtokló intézménynek). 8 A nagybirtokok közül csupán 3 volt viszonylag új szerzemény: Székely Magdolna, valamint veje Báthori András, olyan uradalmakat tartottak kezükben, amelyekre Thurzó (az egykori férj, illetve após) a Mohács körüli időkben tett szert (ezek részben korábbi Újlaki hercegi uradalmak voltak). 5 A helységek: Brocki, Dojcs, Holics, Kátó, Kunó, Kúti, Péterfalva, Ravenszka, Szenice, Szobotistya, Sztrázsa, Unin, Végbelyó. Holicson 5, más falukban 1 vagy 2 anabaptista ház állott. 6 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) 1553/1. 66 helység tizedfizetői. 7 1553: Magyar Országos Levéltár Urb. et Conscr. (E 156.) 45/25: az esztergomi érsek 13 helysége. 8 A 15. századi adatbázis itt — történeti földrajzi feldolgozás hiányában — fogyatékos.
