Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Nyitra megye 1549
(Szentgyörgyről, Csácsóról, Kovalóról), illetve Ausztriába (Brockiból). Néhány helységből (Bori, Lubina) idegen földesúr birtokára távoztak, másutt halálesetek okoztak elnéptelenedést (Újgalgóc). Égés miatt lakatlanul maradt telkeket 19 településen említenek, nagyobb tömegben Nagytapolcsány, Nyitra és Sempte környékén, valamint Sassinban (Nagytapolcsány: 15, Hrábor: 5, Nagysarló: 5, Farkasdovorán: 8, Molnos: 6, Újlak: 11, Sempte: 8, Hosszúfalu: 12, Sassin: 8 jobbágytelek). Az egymáshoz közel eső települések károsulása esetében itt is gondolhatunk hadak okozta gyújtogatásra. A nagybirtokokon jóval kevesebb pusztatelket írtak össze, mint amennyire a nagybirtokporták megyei aránya alapján számítani lehetne, náluk tehát gyorsabb volt az újjáépülés. A nyitrai püspök különösen csekély számú pusztatelket tartott. A már említett Szakolca, valamint Országh Kristóf jószágai mentek csak kivételszámba, sok pusztájukkal. Bár a közép- és kisbirtokokra ilyen módon több lakatlan portának kellett jutnia az átlagosnál, mégis jó néhányan akadtak köztük minden pusztatelek nélkül összeírt tulajdonosok is. A 750 adómentes („szegény") jobbágyháztartás nagy többsége is a hadszíntérhez legközelebb eső déli részen koncentrálódott, s a ,,szegények"-ből is több esett az átlagnál a közép- és kisbirtokra. 6 Pöstyén, Szakolca, illetve Nagykosztolány körüli helység „szegényei" horvátok voltak, akik a török elől Nyugat-Magyarországon át észak felé tartó horvát településhullám legmagasabbra csapó ágából szóródtak ilyen messzire. 3 Néhány vagyonos család (Ghyczy, Ostrosith, Podmaniczky) szerényebb Nyitra megyei birtokain egyaránt jelentős számban lehetett találni pusztatelket és adómentes jobbágyokat, ahogyan a déli megyeszöglet nem egy népes településén is (Nagyújlak, Nyárhíd, Sempte). Csak kevés jószágtartó úr mondhatta el magáról, hogy sem elhagyott telek, sem „szegény" jobbágy nem él a birtokán, valamennyien kisbirtokosok; megközelítően hasonló helyzetben volt Nagyszombat városa a maga egyetlen pusztatelkével. Az összeírok nagyjából egységes módszeréből következően úrbéres családok csak kivételképp kerültek be a jegyzékbe zsellérekként; a 14 zsellér (illetve szegényzsellér) fele része Országh Kristóf 2 falujában élt, a többiek elszórtan, kisnemesi birtokokon. Az új telepítésű, adózás alól mentesített jobbágycsaládoknak (573) csaknem 3/ /l-ét vették számba a megye nagybirtokain. Ez az arány, akárcsak sok más megyében, itt is jóval magasabb a nagybirtokokra eső porták arányánál. Különösen Újgalgócon, Udvamokon és Királyin laktak nagy számban ilyen kedvezményesek (65, 16, illetve 12 család; az előbbi kettő Báthori András és Székely Magdolna, az utóbbi a nyitrai püspök földjén). Feltűnő az új telepesek szinte teljes hiánya a 2 város (Szakolca és Nagyszombat) birtokán. Az összeírok bejegyzéseiből kitűnik, hogy az új telepesek érthető módon igen sok esetben szállták meg az előzőleg teljesen lakatlan helységeket. Majorságot, illetve majorházat az összeírok csupán 2 helyen vettek be jegyzékükbe (Bánffy László és Országh Kristóf egy-egy falujában: domus allodii domini, allodium domini). Országh szolgákat is tartott (2 kertészt és 2 várőrt Csejtén), Bakythnak pedig 22 szolgája volt: 3 helység közül, amelyben laktak, 2 kis településen kétségkívül a mezőgazdaságban foglalkoztatták őket, a 12 holicsinak bizonyára csak egy része kapott ilyen munkát. A 32,5 molnárportán összeírt molnárok (a táblázatokban „ip." címszó alatt) 20 úr birtoka közt oszlottak meg; 2-nél több csupán a nyitrai püspök, az esztergomi érsek és az Elefánty família jószágán volt. 6 „malmot" a többitől határozottan megkülönböztetve, nem malomporták szerint vettek számba: 5 „új malmot", 4 valamint Bakyth urasági malmát Brocki helységben. 3 Jalsó, Kátó, Kisörvistye, Moraven, Radosóc, Vradiscsa. 4 Bajmócapátin, Kosztolnafalván, Nizsnán, Novákon és Zsámbokréten.
