Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Nógrád megye 1549

NÓGRÁD MEGYE 1549 A megye határai az évszázadok során lényegében változatlanok maradtak. A 16. század közepén az adószedők a sok évszázados megyei törzsterületen kívül csak néhány települést vettek számba Nógrádban, amelyek hovatartozása egykor ingadozott, és amelyek utóbb tartósan valamelyik szomszédos megyéhez kapcsolódtak (Szokolya és Szobok Hont megyéhez tartozott, Mastinc Gömörhöz, Cső Pest megyéhez). Ugyanakkor nem kerültek be a jegyzékbe — egyes elszórtan fekvő helységeken, valamint a kiváltságolt Oroszin kívül — a pusztításnak, hódoltságnak erősen kiszolgáltatott délnyugati megyeszöglet helységei (Nógrád, Berkenye, Verőce s a korábban ebbe a megyébe sorolt Vác), továbbá az Ipoly-kanyarulat számos községe (Nagyzellőtől Kovácsiig), végül a keleti határszél 3 Zagyva menti faluja sem (Verebély, Csengerháza, Aszúpatak). A Mohácsot követő kisebb had vonulások után a rendszeres hódoltatás az 1544. évi hadjárattal vette kezdetét, s már a következő évben folytatódott. Az évtized végén adólajstromunk 30 helységet vett fel pusztaként, túlnyomórészt az Ipoly, valamint Szécsény—Nagybárkány vonalától délre fekvőket. Török hadjárat okozta pusztulásról csak kivételképp készült följegyzés éppen annak a 3 községnek az esetében, amelyek az említett vonaltól északra feküdtek (közülük Alsósztregova messze északra). További 27 helységet, néhány kivétellel, mind a megye délnyugati harmadában, Gyarmat—Surány—Guta vonalától nyugatra, nyilvánvalóan a török hatóságok ellenállása miatt, nem tudtak adatszerűen összeírni.

1 1549 körül 120 település adózott a töröknek (köztük számos puszta és összeíratlan helység). Ezt a hódoltsági zónát is az Ipoly és Szécsény—Hollókőtől délre húzódó vonal határolta, csupán Hollókőtől keletre, illetve az Ipoly északi partján kényszerült néhány (8 + 3) további helység is az adózásra. A jegyzék készítői elvétve az adóbehajtó török szerv székhelyét is megnevezték (a legtöbb esetben Pestről, 2-2 alkalommal Hatvanról, illetve Szandáról volt szó). A megye legnagyobb birtokosának Lossonczy István temesvári főispánt és főkapitányt találták 201 portával, 42 helységben. Balassa Zsigmondnak (borsodi főispán) 179,5 (1559-ben csupán 81,5) portáját írták össze 30 helységben, Bebek Ferencnek (gömöri főispán) 157,5 portáját 24 helységben, Országh Kristófnak (utóbb országbíró) 137,5 (1559-ben csak 130,5) portáját 31 helységben, Balassa Imrének (korábban erdélyi vajda) 117 portáját 33 helységben. Egyedül a 1 Az elpusztult és a jegyzékbe vett, de az összeíratlanul maradt helységek adatait az 1542. évi első rovásadó-összeírás bejegyzései ílapján pótoltuk, 1. Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XXIII., a táblázatokon mindenütt feltüntetve az :ltérő számot, de az Összegzéseknél mindkét év számösszegeit egyesítve (1542-ből természetesen csak a pótlásokat). Ekképp az 1540-es ívek végén ténylegesen számba vett porták száma csaknem egyharmaddal megnövekedett (1674-ről 2131,5-re), ennél is nagyobb nértékben pedig a pusztatelkeké és az „egyéb" rovatba tartozóké.