Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Nógrád megye 1549
legutóbbinak nem jegyezték fel a megyehatáron kívül semmilyen számottevő birtokát, a többiek mindannyian több száz porta urai voltak. A 4 család évszázadok óta tartozott a főrendüek közé. Lossonczy jószága (somoskői, szécsényi, hollókői, gácsi, szandai uradalom) az északnyugati megyeszögletben, továbbá Szécsény és Somoskő környékén feküdt, Balassa Zsigmondé (divényi uradalom) összefüggő tömbben a megye északi szakaszán, kisebb foltokban pedig Gyarmat, Romhány és Szirák körzetében; Bebeké (füleki uradalom) egy falu kivételével a megye északkeletikeleti határsávján. Országh legnagyobbrészt Lossonczy és Balassa Zsigmond faluinak volt társtulajdonosa (szécsényi, hollókői, szandai, divényi uradalom), Balassa Imre pedig (kékkői uradalom) javarészt testvérével, Jánossal, valamint másokkal birtokolta közösen a megye északnyugati-nyugati negyedének összefüggő tömbjét. 23 volt a 10-nél nagyobb, de legfeljebb 100 portát birtoklók száma, és 238 a 10 portán aluliaké (az 1542-es összeírásból átvett kiegészítéseket is beszámítva). A közép- és kisbirtokosok közül a bárói rend tagjai (és nagybirtokosok) voltak: Báthori András tárnokmester, valamint testvére, György (erdélyi tanácsúr), az esztergomi érsek (Várday), Lévai (Cseh) János, Tahy Ferenc, utóbb lovászmester, és Verbőczy Imre, a nádor fia. Magas országos méltóságokat viselt családok tagjai voltak a helybeli kisebb és középbirtokosok közül: Derencsényi Farkas, a Ráskayak; Nádasdi országbíró rokonai: Nádasdi Jakab és Mátyás. Nem sokkal utóbb emelkedett az erdélyi arisztokrácia sorába a Rhédey és a Wesselényi família. Feledy Euszták utóbb felső-magyarországi főkapitány lett. A fentieken kívül a következő családokból kerültek ki a megye vezető tisztségviselői, kisebb várbirtokosai: Basó, Berényi, Borsvai, Csery, Csövy, Dályai, Daróczy, Darvas, Ebeczky, Etthre, Géczy, Horváth, Kalonday, Kartali, Kéry, Legéndy, Liberechey, Liptai, Lorántffy, Madách, Marczaly, Orbonás, Pászthóy, Pethő, Pilinyi, poltári Soós, Szánthay, Szilassy, Tarcsay, Tárnok, Vidffy. A megye 31 községében élő 84 egytelkes nemesről 1542. évi összeírások tájékoztatnak. 2 Bajon 11, Dengelegen, Kiszellőn és Vanyarcon 5-5 családot írtak össze, a többi helyeken ennél is kevesebbet. Településeik a megye délkeleti, déli szögletében sűrűsödtek leginkább. A többi is mind Losonc vonalától délre feküdt, az Ipolytól keletre több, nyugatra kevesebb. Egyházi testületek birtokoltak Nógrádban 157,4 portát, a megyeiek 7,4%-át. Ezek kisebbik fele (72 porta) került csak összeírásra az 1540-es évek végén: az esztergomi érsek (egyben Drégelyvár birtoklója), az egri és váci káptalan, valamint a dömösi prépostság és az esztergomszigeti apácák jószága. A többiről csupán az 1542. évi följegyzésekből értesülünk: 9 plébános javairól, valamint a váci káptalan további portáiról. Porta % 100 portán felüli birtokok 794,5 37,3 11—100 porta közti birtokok 610,9 28,6 0—10 porta közti birtokok 728,1 34,1 Összesen 2131,5 100 3 2 A már idézetten kívül egy másik is, ugyanabban a kötetben. Alsókürtös szám szerint nem jelzett egytelkeseiröl maga az évtized végén kelt alapösszeírás szól. 3 Az 1542. évi összeírásból vett kiegészítések elsősorban az utolsó kategóriának, valamint a középbirtokosok közül 7-nek a portaszámait gyarapítják.
