Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Gömör megye 1549
GÖMÖR MEGYE 1549 A 16. század közepén összeírt megye területéből hiányzott még az az északkeleti kiszögellés (a Krasznahorkától keletre eső néhány község), amelyet akkor Torna megyéhez számítottak. (KisHont kerülete csupán a 18. században került egyesítésre Gömörrel.) A délnyugaton és délen Nógrád megye felé ingadozó megyehatáron viszont az összeírok Gömörhöz számították Bucsonyt, Monoszát és Pogonyt, amelyek utóbb elszakadtak tőle. A számbavétel során legfeljebb elszórtan fekvő egyes helységek maradtak ki (így a kisnemesfaluk), továbbá a legészakibb hegyvidékek akkor még csak bontakozó vagy éppenséggel nem is létező települései (Polomka és Sumjác közt, továbbá Dobsinától délre). A megye legnagyobb birtokosai közül is kiemelkedett Bebek Ferenc (több évszázados bárói család tagja), 41 helységben fekvő 242,5 portával. A sorozatos árulások és hatalmaskodások útján feltört várúr, Basó Mátyás 177,5 portájának volt ura 30 helységben, az esztergomi érsek 110,5 portáé 5 helységben, a Derencsényi család pedig — országos méltóság viselőjének leszármazottai — 109 portáé 30 helységben (az utóbbiak közül 102 portáról csak az 1553. évi összeírásból szerzünk tudomást). 1 Bebek és az érsek országos viszonylatban is a legnagyobb birtokosok közé tartoztak, de Derencsényiéknek is volt más uradalma a megye határain kivül. Bebek önállóan birtokolt jószága, 3 szórtan fekvő falut leszámítva, egy tömbben, a megye északkeleti részén terült el (Pelsőc, Csetnek és tartozékaik), Basóé, ugyancsak néhány szigetszerűen elszórt településen kívül, északnyugaton (Murány, Jolsva és tartozékaik), Bebek és Basó közösen voltak urai Rákosnak, Kövinek a hozzájuk tartozó falukkal. Az esztergomi érsek Rozsnyót és szomszédságát birtokolta, valamint két falut a Sajó és a Rima összefolyásánál. Derencsényiék földje túlnyomórészt egy tömbben, a Balog völgyében terült el (Polom és Alsóbalog között). 27 úrnak, illetve családnak volt 10 és 100 porta közti birtoka (a középbirtokos réteg itt jóval erősebb az átlagosnál). 2 és 36-ot ismerünk név szerint a 10 portánál kevesebbet birtoklók közül. 3 A közép- és kisbirtokok urai közül Báthori András tárnokmester az ország leggazdagabb világi nagyurának számított. Várak birtokosai s a bárói rend tagjai vagy egy-két generáción belül várományosai voltak a Rákócziak, a Széchyek és a Tárczayak. Vezető helyi tisztségviselők és várbirtokosok a fentieken kívül az Abaffy, az Alathkay, a Bejey, a Bekény, a Csati, a Csetneki, a Danch, a Feledy, a Giczey, a Hanvay, a Hős, a Jánossy, a Korláth, a Lorántffy, a Putnoky, a Ragályi, a Soldoss, a Soóry, a Szkárosi, a Tornallyay, az Uza és a Zabari családból kerültek ki. 1 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XIV. 2 Közülük 12-ről csupán az 1553-i összeírásból szerezhetünk tudomást. 3 Ebből 21-et 1553-ból.
