Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
kodás eszközei, állatállománya, termékei nem kevésbé voltak ugyan fontosak, de kisebb reprezentációs értékük miatt rendszerint kevesebb megbecsülésben volt részük, végrendeletek készítésekor és más számbavételi alkalmak esetén tulajdonosaik ritkábban tértek ki rájuk. A rovásadójegyzékek nagybirtokosai közül nem egynek ránk maradt a végrendelete. Serédy György főispán Makovica szabad bárója (1549-ben 312,5 porta birtokosa, 8 évvel utóbb jóval több portáé, családját nagyratörő bátyja emelte föl a teljes ismeretlenségből), 1557-ben 10000 rajnai és csaknem 40 000 magyar forintos készpénzen meg további 1000 forintos követelésén kívül 14 lóval ellátott 3 kocsijáról, illetve szekeréről, arany- és ékszerforgós páncéljáról valamint damasztbéléses nyestsubájáról rendelkezett csak részletesen; ruháit (köztük a 2 „vestis praecipuá"-t), „kevés" ezüstjét, könyveit, néhány kitűnő lovát nem vette egyenként számba. 70 Nyáry Ferenc lovászmester, egy másik, jóval kevésbé vagyonos újgazdag (a dicák szerint 407,5 porta ura) 1551 -i keletű testamentumában a 6300 forintos, túlnyomórészt készpénz hagyaték s a Szász Móric hercegtől kapott aranyozott ezüstkupa mellett nem részletezte további készpénzállományát, sem pedig arany-, ezüst-, drágakő holmijait, ruháit, állatait vagy terményeit. 71 E két nemrégiben feltört mágnás mellett nem maradtak el vagyon dolgában a nagymúltú családok leszármazottai sem. Somlyai Báthori Anna 1549-ben mint Drágfy Gáspár özvegye még 982 porta birtokosa volt, későbbi férje, Báthori György ugyanakkor 442,5 portáé. Anna 1537-es keltű testamentumában 6160 aranyforint felől intézkedett, az aranyakat és drágaköveket meg további készpénzt csak összefoglalóan említette, mindössze a nagy rubin gyűrűit, a nagy övet, a fekete bársony ruhát, a vontarany szoknyát és az egyik láncot emelte ki közülük, nyilván mint a legértékesebbeket. 72 Említett még 3 további ruhadarabot, amelyek a körötte forgó leányoké lettek. A kiházasított leánygyerekek csupán kis részét kapták a családi vagyonnak. Lindvai Bánffy László ajtónállómester (1549-ben 829 porta ura) Anna leányának a 22 tételben részletezett drága ruhanemük mellett mindössze 1000 rajnai forint jutott (1563). 73 Más dimenziók közt mozgott a szerényebb birtokosok ingóvagyon-állománya. Gecsey Márton Sáros megyei nemes (mindössze 8,5 porta ura) hagyatékában (1551) 118 aranyforintot, 38 rajnai forint értékű kisebb pénzt, majd — nagyobb aranytárgyak híján — 20 aranygyűrűt (köztük 17-et ékkővel, további 3 ékköves és 1 pecsétes gyűrűt, 1 aranyba foglalt zafírkövet vettek jegyzékbe, azután 3 nagyobb és 4 kisebb ezüsttárgyat (közülük 1 aranyozottat), végül a használati tárgyak sokaságát, amelyek már nem voltak annyira kiemelkedő értékűek (edények, evőeszközök, lószerszám, fegyverek, ruha-, ágy- és asztalneműk, köztük aranyos, ezüstös, gyöngyös, bársony-, kamuka-, skarlát-, taft-, atlasz-, gránát-, gyolcskészítmények, hiúz-, nyest-, hölgy-, rokaprém). 74 Károlyi Péter jómódú tiszavidéki nemesúr (1549-ben 124,5 porta ura) hagyatékán 1554-ben osztoztak örökösei: 2500 aranyforint, 42 tallér és (részben Károlyinak zálogba adott tárgyak értékeként) több mint 600 magyar forint került felosztásra, nemkülönben értéktárgyak, de az utóbbiakból már egészen hiányzott a tiszta arany: 1 aranyozott kupa volt a legértékesebb, 2 kupafedő, azután 10 aranyozott ezüstkanál, meg 1 ugyanolyan gomb, 18 kisebb-nagyobb ezüsttárgy, 32 sing taft, gránátszövet, prémek, subák és más értékes ruhaneműk, végül ágyneműk, palackok, fém evőeszközök, szőnyeg, kámzsa. Az állatállományból csak a forgalom céljait szolgáló, szekérbe, illetve kocsiba fogható meg nyerges lovakat jegyezték fel, összesen 19-et. 75 70 Lib. reg. III. 1557. 71 Lib. reg. II. 1537. 72 Károlyi oki. III. 293—296. 73 XVI. századbeli magyar hölgy-ruhatárak. Közli: Mednyánszky D. Történelmi Tár, 1883. 596. 74 Gechey Márton ingóságainak összeírása 1551. Közli: Csorna J. Történelmi Tár, 1900. 470—471. 75 Károlyi oki. III. 279—283.
