Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Borsod megye 1549
A megye bírói (összesen 139,5, az „egyéb" rovaton) városokban és népes helységekben nagyobb számban (3—5-en) is éltek. Ezért is történt, hogy néhány jómódú úr (Serédy, Balassa, Sziny) birtokára az átlagosnál több jutott belőlük. A megye 13 középkori mezővárosából az 1549. évi összeírás csak a két legnépesebbet nevezi „oppidumnak": Miskolcot és Sajószentpétert. Az előbbiben 115 portát, valamint 86 más egységet írtak össze, az utóbbiban 58 portát és 34 más egységet. Jelentősebb mezővárosnak tekinthető még Diósgyőr, Edelény, Rudabánya és Mohi (30 + 60, 37 + 32,15 + 44, illetve 31+24 portával 4- más egységgel). A további 7 (Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Kaza, Dédes, Ernőd, Abrány és Ónod), különösen a 3 utóbbi, szerényebb népességű volt. A többi helységből Vámost, Aszalót és Csatot találták a legnépesebbeknek (a porták és más egységek 50-en felüli együttes összegével). Tizenegy más helységben ez a szám meghaladta a 30-at, 17-ben pedig a 20-at. A városok — 3 kevéssé jelentős kivételével — mind a világi nagybirtokok valamelyikében feküdtek. A portaszámok (és a többi számadat) alapján a megyei lakosságnak mintegy negyedrészére tehető a legtágabb értelemben vett mezővároslakók száma. 106 rovásadóbeli helység adatait sikerült az egykorú dézsmajegyzékek (illetve azok híján az egy évvel korábbiak) adataival összevetni. 5 A dézsmába fölvett személyek teljes számát kb. 50%kal találtuk magasabbnak, mint a rovásadó portáinak és más egységeinek összesített számát (3102:2071,5). A dézsmaszedők csak igen kevés kereszténypénzest írtak össze (a rovásadó zselléreinek kevesebb mint 1/6-át; 135:856), a többit föltehetőleg nem méltatták jegyzékbe vételre, amiként ez a dézsmaszedőknél gyakran megesett. Ezzel szemben a dézsmafizetők összege (a rovásadójegyzék különféle, minden jel szerint tizedfizetőket rejtő személyei számának levonása után is) 190%-kal múlta felül a portákét (2787:1020,5). 17 helységnél 1553-ban, 1554-ben, illetve 1558-ban készült urbáriumok adatai is összehasonlításra kínálkoznak. 6 Az urbáriumokban összeírtak itt is másfélszeresét jelentik a rovásadóbelieknek (512:331,5), az urbáriumzsellérek kb. 140%-át a dica zselléreinek (173:125), az urbáriumok jobbágyai pedig (a levonandók levonása után) 175%-át a rovásadóportákénak (308:175,5). Végül 5 helység dicabeli porta- és más egységszámai csaknem 70%-kal múlják felül az 1550 körüli török szandzsákösszeírás ugyanazon helységekre vonatkozó házas adózóinak számát (140:96). 7 Ezek a hódítóknak erősen kiszolgáltatott települések a század közepén bizonyára valamelyest csökkenő népességüek voltak. Borsod 124, név szerint ismert birtokosának legalább 2/3 része (83) több generáció óta volt megyebeli földek ura. Az új tulajdonosok jószágai közül csak Balassáé igazán számottevő; a diósgyőri uradalmat — korábban a királynéé — előbb János királytól nyerte el, majd átpártolása után Ferdinándtól is megerősítést kapott rá. Báthori András a Rozgonyiak (anyja családja) egykori birtokait örökölte: Cserép várát és tartozékait. Görbe Benedek a középnemesi Barius família egyik falujához jutott hozzá, Horváth Ferenc főként egyházi javakhoz (a bélháromkuti apátságéhoz, az egri püspökéhez), amelyeket korábban Balassa is elfoglalva tartott. Vingárti Horváth Gáspárné megmaradt a Ferdinánd kegyéből férje tulajdonába jutott faluk birtokában. A kétségkívül Horvátföldről felkerült Kunovit régi borsodi középnemesi családokkal került szoros kapcsolatba (Tibold, Geszthy) és főként az ő birtokaikból részesült. Pribék Péter Halmosy Gergellyel osztozva birtokolt két települést, amelyek korábban más középnemesi családokéi 5 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) comit. Borsod, 1549/1—2., 1548/1—3. 6 Uo. Urb. et Conscr. (E 156.) 45/36: Ónod és Dédes tartozékai, 4/43: Eger tartozékai. 7 Fekete L.: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. 50. s köv. L. még: Vass E.: Borsod megye török adóztatása az egri vár eleste előtt 1544—1596. (Borsodi levéltári évkönyv IV.) Miskolc, 1981. 52.
