Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
helységeit Podmaniczky Rafael, az erőszakos báró sajátította ki, a savniki apátság szepességi földjeit pedig Laszky Jeromos, János király erdélyi vajdája. 4S A birtokos családok mindegyikében — a legtekintélyesebbektől az egy-két jobbágytelkesekig — nagy várakozással néztek a fiúk házassága elé: őrajtuk múlott a família folytonosságának fenntartása, szerencsés párválasztás esetén pedig a családi vagyon gyarapítása. A leányok szerepe csak férfiörökösök teljes hiányában nőtt meg, mint — fiúsítás esetén — a birtokállag együtttartóié. Minél nagyobb volt a vagyon, annál bonyolultabb kombinációk, tárgyalások előzhették meg a házasságkötést, persze mindenekelőtt a szülők részéről, s ilyenkor nemzedékek egész során dőlhetett el akár egy kisebb országrész sorsa is. Az „évszázad házassága" a kiskorú Kanizsay Orsolya és a nagy reményű, épp akkor Habsburg-hűségre visszatért Nádasdi Tamás közt köttetett: a menyasszony öröklési jogát engedélyező királyi kegy több megyére való latifundiumot biztosított a vőlegény számára. Uralkodói engedéllyel vette magához Báthori András — még Mohács előtt — Rozgonyi Kata kezével a sok uradalmat egyesítő, férficsaládtag nélkül maradt Rozgonyi família jószágának legjavát, Thurzó Elek birtokai pedig — 1543-ban bekövetkezett halála után, fiúgyermek híján — János öccse és özvegye (Székely Magdolna) mellett két leánygyermekére (Báthori András, illetve Július Salm házastársaira) szálltak. Nem kevés házasság hozott a férj vagy a közös utódok számára egy-egy teljes vártartományt, máskor a domíniumok jelentős részeit. így jutott Bakyth Péter Czobor Anna kezével az éleskői uradalom fele részéhez, hogy a második feleség, Sárkány Orsolya még tovább gyarapítsa a vagyont, így hozott Nyáry Ferenc számára Korláthkövy Erzsébet több megyében fekvő tekintélyes javakat. És így lett Forgách Zsigmond a diószegi uradalom egy részének gazdája Zólyomi Kata révén, míg az utóbbinak az unokahúga, Zólyomi Klára Varkocs Tamás birtokát, Széchy Margit Salm Miklósét, Erdődy Klára a Pálffy Pálét, a kisebbek közül Csaholyi Anna a Melith Györgyét, csebi Pogány Sára a kancellár fivéréét, Brodarith Mátyásét, Jaksics Skolasztika a Zeleméry Lászlóét, Patócsy Margit a kevei kereskedőszármazék Kaczkffy Györgyét, három losonci Bánffy leány a Telegdy Mihályét, Horváth Györgyét, ill. Apaffy Gáborét. Házasulni készülő férfiak számára sokat ígért a vagyonos özvegyek keze is. Loboczky Mátyás Tárczay György özvegyével egész uradalmat nyert el (a tarkőit), Réghy Kelemen házasságát jóval kisebb birtok kísérte, mint a megözvegyült Tomoryné férjéét. Csaholyi Ferenc özvegye egykori férje birtokából vihetett valamit második ura, Bornemisza Boldizsár számára. Már a század második felére esett Laszki Albert házassága: a hatalmas Serédy-vagyont Serédy Gy. özvegyével együtt kaparinthatta meg. 46 Ahogyan Bornemisza írta: „Sok urak kincsei elszállnak egy özvegy asszonyra, és az férjhöz menvén, arról más idegenekre." 47 Birtokgyarapító házasságok azonban nem adódtak lépten-nyomon. Adományként elnyerhető kincstári javak és lefoglalható egyházi birtokok a század folyamán ugyancsak csökkenő mértékben álltak rendelkezésre, s az adományok is egyre ritkábban voltak „tiszták", különösen a század közepétől mind több pénzt kellett értük kifizetni. Pedig a már jól alakuló nagybirtokok kikerekítését a céltudatosan gazdálkodó családok minden eszközzel megvalósítandónak tekintették. 48 Ha volt elég készpénz, akkor a birtokostársaktól való vétel útján is még növelni lehetett a családok ingatlanvagyonát. így került a Thurzó-vagyon egy része a rokon Fugger családhoz (Pozsony m.), így vásárolt Parlaghy-jószágot az újgazdag, magas katonai posztokra jutott Feledy Euszták (Gömör m.), vagy Büdy Mihály főispán, Oláh érsek sógora 45 Serédy adománya a szentgotthárdi apátságra: Lib. reg. I. — Nyáry Ferencre: Takáts S.: Emlékezzünk eleinkről. Bp. é. n. 14, 32. — A többire 1. a megyei bevezetőket. 46 Istvánffy 262. — A többire 1. a megyei bevezető szövegeket. 47 Bornemisza P.: Válogatott írások 1553—1584. Bp. 1955. (alább: Bornemisza) 166. 48 Zimányi, V.: Der Bauernstand der Herrschaft Güssing im 16. und 17. Jahrhundert. Eisenstadt, 1962. (alább: Zimányi 1962). 15—21.
