Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
(Bereg m.). Olcharovith a király adományait egészítette ki vásárolt földekkel (Csanád m.). A század közepe táján, mielőtt az infláció nagyobb méreteket öltött volna, a jobbágy telkek átlagosan 30—50, uradalmak 10—40 000 magyar forint körüli összegekért cseréltek gazdát. 49 A tulajdonba vételt gyakran előzte meg hosszú időn át tartó zálogbirtoklás, a nagybirtokosok közt több ezer forintos zálogösszegekért, a kicsinyeknél néhány forintosért. 50 A különböző eredetű — adományos, foglalt, házasság útján szerzett, vásárolt, zálogos — birtokrészek végül is így halmozódtak a gazdagoknál egyre terjedelmesebb váruradalmakká, ahogyan a Forgách vagy a Nádasdi család esete példázza, 51 így egyengették a legfeltörekvőbb kis famíliák útját a nagyúri lét felé, mint az Eszterházyakét, 52 s így szilárdították meg a Palásthyak egyik ágazatához hasonló szerény családok helyzetét. 53 A kedvezőbb körülmények közt élők kölcsönnyújtással és előnyös örökösödési, sőt eltartási szerződésekkel, családon belüli birtokajándékok elfogadásával jutottak előbbre. 54 Ahogyan a törekvők és szerencsések gyarapodtak, úgy zsugorodott a vagyongyűjtő ambíciók nélküli, költekező, sok fiú örökös miatt osztozkodásra kényszerült vagy más módon balszerencsés családok birtokállománya. Az említett Palásthyak egy másik ágán a céltudatos birtokpolitika hiánya, a három fiú közt megoszló vagyon, azután napokig tartó lakodalmaknak és más, osztentatív alkalmaknak a költségeire szükséges földelidegenítések szaggatták szét a birtokot, és juttatták 1-2 nemzedék után nyomorúságra a famíliát. 55 Palásthy Benedek az 1566-i török hadjárat idején elrendelt közfelkelés alkalmával kényszerült kölcsön felvételére, hogy a család hadbavonulóit vagy zsoldosait fölszerelhesse és eltarthassa, s ezért kellett a vele közös háztartásban élő sógorára íratnia öröklött birtokai fele részét. 56 Közepes nagyságú birtoktestek ugyancsak alaposan szétdarabolódhattak. Máriássy Istvánnak 1542-ben felesége, 3 fia és 2 leánya közt kellett a magáét szétosztania. 57 Hasonló sors várt nem egy nagybirtokosbérlő vártartományaira is. Nyáry Ferenc 2 magyarországi domíniuma 10 örökös közt oszlott meg; morvaországi váráról külön végrendelet készült. 58 A Forgách-vagyon 2 (illetve utóbb 4) felé bontására l.: 59 . A BIRTOKOK ÉPÜLET- ÉS INGÓVAGYON-ÁLLOMÁNYA Az ország feudális tulajdonban álló területének mintegy 3/4 részét várakból, a többit középés kisbirtokosi kúriákból irányították. 60 A legfontosabb várak ugyan — a fő védelmi vonal mentén — az uralkodó tulajdonában, illetve gondviselése alatt voltak, de a háborús viszonyok 49 Csupán példaként: Palásthy P.: Palásthyak. Bp. 1890—1891. (alább: Palásthyak) II. 7—58. — Esterházy 163—168. — Érdekes lajstrom a XVI. század közepéről. Közli: Harangöntő A. Történelmi Tár, 1902. 461—474. — Demkó 218. 50 Pl. 1540. Károlyi oki. III. 223. — A Kürthy család levéltárából. Közli: Pettkó B. Történelmi Tár, 1890. 195—196. 51 Bártfai Szabó 277. s köv. — Komoróczy 19. s köv. 52 Esterházy 77. s köv. 53 Palásthyak II. VI—VIII. 54 Károlyi oki. III. 206, 212, 219, 221. — Lib. reg. II. 1548: Segyd György örökösödési szerződése. 55 1 53 5—1543: Palásthyak 19—21, 23. 56 Palásthy 1570. évi bevallása szerint Apponyi János sokban segítette őt a his disturbiorum temporibus, praesertim conservatione equitum et peditum de bonis ejusdem instar aliorum dnorum nobilium hujus regni tangentibus... tempore generális expeditionis... majestatis contra imperatorem Turcorum ... tunc sub castro Zygeth constitutum, s ezért 4 Nyitra megyei helységben fekvő birtokai felét Apponyira íratja; ha nem költöznek újból össze, akkor a javak végképp Apponyiékhoz kerülnek: Palásthyak II. 121—123. Másoknak a török fogságból való kiválttatáshoz, illetve rokonuk kiváltásához kellett pénz, és ezért zálogoltak. Uo. II. 115. 57 Iványi 1917. 94—95. 58 Lib. reg. II. 1551. 59 Bártfai Szabó 293. 60 A vártartományok arányára 1. Berlász J.: A mezőgazdaság állapota: In: Magyar művelődéstörténet. Szerk. Domanovszky S. és társai Bp. 1939—1941. (alább: M. müvei, tört.) III. 164. és Szabó I.: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. (alább: Szabó I. 1948.) 169—170.
