Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Borsod megye 1549
Egytelkes nemeseket a rovásadójegyzék készítése során 27 helységben írtak össze, 2 nagyobbrészt a megye déli, síkföldi harmadában, de elszórtan északkeleten és másutt is. A tőlük beszedett összegek alapján maximálisan 98-ra tehetjük a számukat. Helységenként általában 1—5 családjuk lakhatott, 3 esetben annál is több (6—11: Vattán, Egerlövőn és Négyesen). Néhányan közülük Balassa két alföldi mezővárosában éltek. Egyháziak a tekintélyes portaszámmal rendelkező egri káptalanon kívül csupán 5-en birtokoltak Borsodban: az esztergomi érsek és a felsőtárkányi karthauziak közepes, pálos és bencés rendházak egészen kicsiny területen. Együttesen 174,5 portájuk volt, a megyei porták 11,1%-a. Porta % 100 portán felüli birtokok 788,2 50,1 11—100 porta közti birtokok 439,5 27,9 0—10 porta közti birtokok 345,8 22 Összesen 1573,5 100 3 Borsod megye 1549-ben regisztrált 224 pusztatelkéből a 4 nagybirtokra valamivel több jutott, a kisbirtokokra pedig valamivel kevesebb, mint amekkora a portaarányuk volt. Feltűnő néhány egyházi birtok (az egri káptalané, a karthauziaké és a pálosoké) magas pusztaszáma, másfelől jó néhány közép- és kisbirtokon (köztük Horváth Gáspárnéén, Sziny Rafaelén, Geszthy Péterén) a teljes vagy csaknem teljes hiányuk. A pusztulás láthatóan jobban sújtotta a hódoltsághoz közelebb eső déli, síkföldi részeket. Ott feküdt az egyetlen hódolt helység (Mezőkövesd), ott esett egy település (Kacs) a királyi hadsereg áldozatául, és onnan költöztek el a lövőiek Tiszacsegére. A viszonylag magas pusztatelekarányú helységek is a megyének ezen a részén voltak megtalálhatók. Égéskár okozta a pusztulást Miskolcon (8 telken), Meszesen (3 telken), valamint 3 további helység egyes telkein. A nagyszámú (1271) borsodi zsellér eléggé egyenletesen oszlott meg a birtokkategóriák között. A legszerényebb birtokosok egy részénél érthető módon teljesen hiányoztak, más részüknél meg (így a sajóládi pálosoknál) túlságosan is sokan éltek. A népes helységek közül Diósgyőrön és Rudabányán számos zsellér koncentrálódott, Miskolcon és Szentpéteren igen kevés. A 106 új telepítésű jobbágyból alig valamivel több esett csak a nagy- és középbirtokra, mint amekkora a két utóbbi kategória portaaránya volt. Meglepően sok élt közülük Serédy birtokain (magán Aszalón 8), de tekintélyes arányban jutottak Balassára (Miskolcon 26), valamint néhány közép- és kisbirtok urára is. Az egyházak (az egyik pálos rendház kivételével) alig tartottak ilyen adókedvezményes jobbágyokat. Borsod megye 36 szolgálatvállalója (servitores) közül 24-en 3 nagybirtokos földjén éltek, a legnagyobb számban, 15-en, Bebeknél. Legtöbbjüket csoportosan, egyes helységekben alkalmazták, Miskolcon 6-ot is. Egyházi birtokon az összeírok egy servitort sem találtak. Molnárok 4 35-en kerültek be az adójegyzékbe, a nagybirtokon aránylag több, magán Miskolcon 6. 2 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum IX., nevük megnevezése nélkül. 3 A számítások itt is a tartozásrovatok, valamint az 1544. évi adójegyzék adatainak felhasználásával készültek. 4 A táblázatban „ip." rovaton.
