Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Borsod megye 1549
BORSOD MEGYE 1549 A 16. századi borsodi rovásadószedőktől bejárt terület határa csaknem teljesen megegyezik a 19. századi megyehatárokkal (Heves és Abaúj irányában csak később csatoltak át egyes helységeket Borsodtól, illetve Borsodhoz). A sok évszázados rendtől való eltérést 1549-ben csupán az jelentette, hogy az összeírok néhány Gömör, Abaúj, Zemplén és Heves felé eső határtelepülést (Telekes, Hangács, Lád, Szemere, Andornak) nem vettek fel jegyzékükbe. Kívülük alig 4-5, szigetszerűen elszórt helyen maradt még ki a számbavételből egy-egy község. Borsod legnagyobb birtokosa akkor Balassa Zsigmond helybeli főispán volt, itt 315,5 portával, 17 helységben. Bebek Ferenc gömöri főispán birtokain 190 portát írtak össze 23 helységben, Perényi Gáborén (utóbb országbíró) 147-et 13 helységben, az egri káptalanén pedig 135,5-et 14 helységben. Mind a három úr régi bárócsaládból való volt, és az ország legtöbb portát bíró tulajdonosai közé tartozott. Balassa földjei a megye középső, hegyvidéki részét foglalták el, Sajó menti és a megye déli szegélyén fekvő szigetekkel (diósgyőri uradalom Miskolccal, Keresztúrral és Kövesddel, Mohival). Bebek birtokai északon (szendrői uradalom Edelénnyel, Rudabányával) és a Sajó középső folyása mentén terültek el. Perényi jószága ugyancsak a hegyvidéken, a diósgyőri uradalom nyugati és északi folytatásában feküdt, továbbá Ónod körül (dédesi és ónodi uradalom, Szentpéterrel, Ernőddel), az egri káptalané szórtabban: legsűrűbben Eger keleti körzetében, de a megye északnyugati, délkeleti és déli szegélyén is. A 101-nél kevesebb, de 10-nél több portával rendelkező borsodi középbirtokosok száma a 16. század közepén 20 volt, az ismert kisbirtokosoké (11-nél kevesebb portával) 99. 1 A közép- és kisbirtokok urai közt volt helye a királynak — az egri és a szarvaskői váruradalomhoz tartozó községei feküdtek itt. A bárói rendet 3-an képviselték: Báthori András tárnokmester, az ország leggazdagabb birtokosa, Horváth Gáspárné, főkamarásmester özvegye, Serédy Gáspár főkapitány, az ország területén 1000-nél is több porta ura. Nagyúri família tagja volt Wárday Tamás. Rhédey György rokonsága röviddel utóbb jutott be az erdélyi arisztokrácia soraiba. Várbirtokaik vagy megyebeli vezető tisztségeik miatt a közép- és kisebb nemességből kiemelkedtek a Barius, a Bekény, a Cserney, a Feledy, a Geszthy, a Lorántffy, a Móré, a Négyessy, a Putnoky, a Rakaczay, a Recsky, a Rinóth, a Sziny, a Szirmay és a Tomory család tagjai. 1 Ez a számítás az 1544. évi rovásadójegyzék adatainak felhasználásával készült. (Megtalálható ugyanabban a kötetben.) Az 1549. évi rovásadójegyzék esetében pedig — amennyiben az alapszöveg birtokosnév helyett csupán „nobilium" megjelölést ad — mindenkor felhasználtuk a hátrább álló pénztartozás-rovatok adatait; a következő helységeknél: Abafalva, Alsóbarcika, Alsóvelezd, Bánfalva, Bolk, Center, Cseb, Csépány, Csernely, Daróc, Divin, Domaháza, Dorogma, Dubicsány, Egyházasarló, Felsőábrány, Felsővelezd, Finke, Gelej, Geszt, Irota, Iván, Járdánháza, Kárló, Keszi, Királd, Kisbik, Lak, Ludna, Mercse, Meszes, Mónosbél, Nádasd, Nagyarló, Nekéseny, Nyárád, Omány, Ózd, Pély, Radistyán, Sály, Sáta, Senye, Sikátor, Somsár, Szalonna, Szászd, Szentmárton, Szirma, Szolga, Szöged, Tokaj.
