Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bars megye 1549
volt nagy, az összeíró azonban hangsúlyozta, hogy nem élnek mindannyian egész kúrián, és többen közülük szerviensi szolgálatban állanak (aliqui serviunt, pane domini sui utuntur). Egyházi birtok az érsekén és a garamszentbenedeki apátságén kívül mindössze kettő volt a megyében (2 pálos rendházé), valamennyien együtt 533 portát mondhattak magukénak (a megyei porták 33,8%-át). Körmöcbánya jelentős úrbéres birtokteste Újbányának, valamint a szomszéd megyei Selmecbányának a faluival együtt összesen 160 polgári kézben lévő jobbágyportát foglalt magába (a megyei porták 10,1%-át). Porta % 100 portán felüli birtokok 1007,5 63,8 11—100 porta közti birtokok 483,5 30,7 0—10 porta közti birtokok 86 5,5 Összesen 1577 100 A ránk maradt összeírás a tulajdonosneveken és a portaszámokon kívül nem tartalmaz más részletadatot, csupán a bányavárosok 2 hegyi falvárói (Lucskáról és Magaspartról) tudjuk meg belőle, hogy lakóik szénégetéssel foglalkoztak. Az 1548. évi dicából 2 a zsellérek igen nagy számára következtethetünk; szegény jobbágyok, újtelepesek, libertinusok, pásztorok, molnárok, vámosok kevesebben, de ugyancsak nem elhanyagolható mennyiségben éltek a megye területén, s akadtak béresek, majorosok is. Az újabb korban mezővárosoknak minősülő települések közül nagyobb számú (20-nál több) portát írtak össze 1549-ben Nagysallón (33-at), a két Léván (20 + 14-et), Verebélyen, Zsarnócán és Oszlányon. Elmaradt tőlük Nagymarót, Szentkereszt (Keresztúr), Kistapolcsány, Szőlős, Velikepole és Szentbenedek. A megyeszékhelyként számon tartott Bars ugyancsak nem több igen kis létszámú településnél (Űjbars, locus sedis, 7, Nagybars 18 portával). 3 A faluk közül azonban Lucskának 41, Konosovának 33 és további 3-nak is 20-on felüli volt a portaszáma. A népes városokból és községekből a legtöbb az érseknek, Körmöcbányának és Lévainak jutott; a másik két nagybirtok-tulajdonosnak kevesebbel kellett beérnie. Rajtuk kívül Dóczy, Gosztonyi, a Tapolcsányiak és az elefánti pálosok (mindannyian középbirtokosok) jószágain voltak még mezővárosias települések. 1549 és 1554 közt készült urbáriumok 4 lehetővé teszik, hogy az esztergomi érseki és Lévaibirtokok 48 helységének bennük található adatait összevessük a rovásadójegyzékbeliekkel. Az összevetésből kiderül, hogy az urbáriumokba felvett úrbéresek teljes családfőszáma több mint háromszorosát adja a rovásadóportákénak (1615:518), a zsellérek nélkül számított jobbágyok pedig (az urbáriumokban) többen voltak a rovásadóporták kétszeresénél (1185:518). A háromszoros különbség mindamellett irreális, és csupán az a körülmény okozza, hogy a rovásadóösszeírásból hiányoznak a portákon kívüli (zsellérekre, szegényekre stb. vonatkozó) adatok. Az országos átlagaránynak (94%) megfelelő pótlásuk esetén, de a pótlás egy részét, mint zsellérszámot, nem számítva ide, 1 portára kb. 1,6 jobbágy jutna. Bars megye birtokostársadalma a Mohácsot megelőző és követő évtizedekben szokatlanul nagy állandóságot mutat. Nemcsak az 1549-ben készült összeírás jobbágy tartó urainak csaknem 2 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum III. 3 Újbánya királyi bányaváros nem került összeírásra, és Körmöcbányából is csak az érsek tulajdonában lévő kicsiny Ókörmöc. A jegyzék készítői egyedül Keresztúrt és Oszlányt jelölték meg oppidumként. 4 Magyar Országos Levéltár Urb. et Conscr. (E 156.) 16/5., 45/25.
